Hogy szokjak le a betegség utáni kutakodásról, hipochondriáról?

Leírom mit gondolok erről.

Szerintem egy emberrel azért történhet ez meg, mert túl nagy feneket kerít a betegségeknek. Az egészségről alkotott képe sem reális. Az egészség egy olyan képként él az ilyen emberben, ami a legfontosabb, és ha a legkisebb hiba esik rajta, az túlzottan hatalmas tragédia lenne. Ezért a félelem az egészségen esett csorbától. Ezért vizsgálgatja magát folyamatosan az ember. Hogy mi ennek a gyökere hagyjuk, ezer oka lehet.

Szerintem segíthetne a helyzeten, ha kicsit humanizálnátok, közelibb dolognak fognátok fel a betegségeket. Az egészségen esett csorbát. A "makulátlanságot". Kevésbé démonizálnátok azt.

Ismerek olyan embereket, akik gyógyíthatatlan betegségekkel élnek, és fognak is még élni sokáig.

- Van aki folyamatosan köhög, és az orvosok sem tudják miért.

- Van akinek ismeretlen okokból fáj néha a hasa, többszöri kivizsgálás után sem találtak semmit.

- Van akinek a feje fáj elviselhetetlenül, adott időszakonként. (Pl. Front)

- Van aki egy életre elvesztette a látását a fél szemére.

- Van aki egy életre megnyomorodott egy testrészére.

- Van aki soha nem fog tudni már leguggolni.

- Olyan is van akinek magas a vérnyomása.

- Ahogyan vannak cukorbeteg emberek is.

Sorolhatnám reggelig.

Ezek az emberek mindegyike ugyan úgy nyilatkozott nekem a betegségéről:

"Nah, és akkor mi van?"

Persze rossz dolog ha nem egészséges az ember. De a túlzott félelem az egészség csorbulásától nem egészséges. Fel kell ismerni, hogy az ember teste sok mindent kibír. Tud az zakatolni még 50-60 éven át is betegségekkel is.

Még nekem is vannak alapbetegségeim. Sorolhatnám azokat is. De én is csak ennyit mondok: Na és akkor mivan? Mozgok, élek, megvagyok, ez a lényeg.

2. vagyok.

Soha ne keress rá a tüneteidre neten. Ez kifejezetten tilos.

Még egy zeneszámot is írtak erről keress rá "Never Google Your Symptoms"

A te bajod az lehet, hogy nem békélsz meg a halállal.

Én úgy kb. meg vagyok vele békélve. Jó, mondhatjátok hogy addig amíg a rákleletet nem tartom a kezemben, vagy nem ülök egy zuhanó repülőn nagy a szám, de sajnos voltam már életveszélyes helyzetekben...

Én bőven ateista vagyok. Nem hiszek semmiben.

Így nincs tervem arra a nagy haldoklós időszakra, amikor a hívő emberek megbékélést és nyugalmat lelnek meg Istenben.

De én mégis azzal a tudattal, gondolattal igyekszem megbékélni a halállal, hogy gondolj csak bele. Mióta van ember a földön? A majmoktól számítva. Évmilliárdok alatt. Mennyi emberi lény élt itt a bolygón. Felfogni, leírni lehetetlen. És mind meghaltak. Tehát ha egy akkora számú emberi lény élt már a bolygón, hogy leírni se tudnám ide, és mind találkoztak ezzel a jelenséggel, akkor miért pont én lennék a kivétel, aki nem fog, ha eljő az idő?

Nem leszek kivétel. Az anyukád sem volt kivétel. Az én szüleim sem lesznek azok. Én sem leszek az. Senki sem lesz kivétel. Senki nem élhet örökké.

A halál az élet része. Értéket ad neki.

Gyerekkorom óta nekem többször előfordult, hogy sokat feküdtem az ágyban, majd hirtelen felkeltem, és keveset ittam aznap. Ekkor úgy lement a vérnyomásom mindig, hogy elsötétült a világ, és le kellett ülnöm. Szerintem sokan tudják milyen érzés ez.

De volt 1-2 eléggé necces alkalmam is... Amikor úgy lement a vérnyomásom, hogy olyasmit éltem át, ami elég durva. Azzal kezdődött, hogy elsötétült a világ. Magamnál voltam, de gőzöm sem volt róla, hogy van egyáltalán olyan fogalom, hogy én. Vagy hogy létezne egyáltalán olyan, hogy fogalom. Vagy van-e olyan, hogy van. Egy olyan állapotba kerültem, ahol a fogalmak eltűntek. Minden békés volt, végtelenül, mintha megvilágosodtam volna, és a legfőbb értelem az lett volna, hogy nincs értelem, de emiatt valahogy végtelen nyugalmat éreztem magamban, legbelül, de nem testileg. Én így képzelem el a halált is.

Én azt javaslom neked, ne tekints a halálra. Ne is gondolj rá. A betegségekre sem. Hiszen ez olyan, mintha egy nyaraláson végig azon kattognál, hogy hetek múlva haza kell menned. Élvezd ki a nyaralást. Mert most vagy itt, most nyaralsz. Most kell jól érezned magadat.