A halogatást hogy kezelik azok akik PTSD-vel rendelkeznek?

Tudatossággal és a nagy kihívások darabolásával sok kicsire, meg olyan mantrákkal, hogy tényleg mindent csak az első lépést megtenni nehéz, utána már pitekönnyű, vagy ha csak egy picit is haladok vmiben, megünnepelni magamat a pici haladásban is, nem pedig bántani, hogy miért csak ennyit haladtam! Szóval megint csak tudatosság, akaraterővel, szeretettel, illetve tényleg meg kell érteni, miért nehéz valami.

Én pl. nem rég fedeztem föl magamon, hogy pl. azért nem szeretek és nem szoktam mosogatni, mert túlzottan fázom télen, ha nincs melegvíz, ez tökre érthető, de ezen lehet segíteni pl. vízforralással. Írom ezt úgy, hogy volt olyan, hogy konkrétan fél évig nem mosogattam egyedül élve, szóval én tudom, hogy mi az a halogatás...

Azt is mondta erre egy barátom, hogy még ha hideg is a víz és fázom is netán, max. fél óra tevékenység, mégis milyen jelentős mértékben nő az életminőségem tiszta mosogatóval és edényekkel. Aztán egyszer csak elmosogattam.

Meg néha megvesztegetem magam olyan dolgokkal, amit nagyon nem akarok megcsinálni, pedig muszáj, hogy ha megcsinálom, kapok magamtól ezt vagy azt, de ez nem a legjobb módszer az igazat megvallva...

Akkor már inkább a trükközés, cselezéssel, pl. megint csak a mosogatásra visszatérve, vagy úgy általában házimunka, kedvenc zenével, netán sorozattal kísérve, így a fókuszt átrakom a zenehallgatásra vagy filmnézésre mosogatásra vagy mosásra, teregetés közben, ez tényleg szokott segíteni.

Ezen kívül pedig igyekszem minél többet mozogni, eleget inni, jókat enni, eleget és jól aludni, ezek mind-mind segítenek, hogy soha többé ne csússzak bele fél évig nem mosogatok állapotba, csak azért, mert nem sürgős és van elég tiszta edényem...

Ráadásul akkor, emlékszem, sokkal nehezebb volt fél éves rohadásokat lemosni...

Könyvtárnyi irodalma van a halogatásnak, hej, ráérünk arra még, Pató Pál úr, milyen régi dal már, csak csináld meg, vagy legalább kezdd el azt is, amit nagyon nem szeretnél, aztán meglátod, hogy milyen butaság volt tartani tőle.

Tán félsz vmitől? Kérdezd meg magadtól! Tán félsz a változástól? A félelem szellem, amely lebéníthat, ám abban a pillanatban, hogy elkapod tudatossággal, sőt, még ki is mondod a nevét vagy leírod, meglátod, hogy a legtöbbször nevetséges félelem, mint pl. megint csak az utálok mosogatni ügyem, ahol az a félelmetes számomra, hogy lefagy a kezem, és így az egész testem is. Haha, ezt nem gondolom komolyan, ugye? Max. igen, kellemetlen lesz, de utána törülköző, forró ital bögrében kézmelegítés, és mintha mi sem történt volna.

Ismerd meg magad, mitől félsz, miért nem lépsz?

Nike: just do it! :)

Ráadásul nem is csak ptsdm van, hanem ppstdm, vagy mi az a plusz betű, amit a pszichológus adott diagnózisként fél év terápia után, amiről elmagyarázta, hogy azt jelenti, hogy nem csak traumatikus múltam van, hanem hosszan elhúzódó traumatikus gyerekkorom volt.

Hála Istennek, hogy elmúlt.

Mondjuk attól még naná, hogy hat rám az életem majdnem minden pillanatában, viszont nem kell, hogy ez határozzon meg engem...

Ja, a jóga és a mindfulness meditáció elsajátítása és rendszeres gyakorlása is jelentős mértékben lassítja a beakadásokat.

Téged látott már szakember, kérdező?

Terápián voltál már? Gyógyszert szedsz, pszichiátertől kapottat? Talán az is gátol...?

A dolgok halogatása, a döntések elkerülése, szorongás.

Kérdésem: van valami, bármi, amit nem halogatsz?