Miért írják itt sokan, hogy nekik jó emlék maradt az, hogy gyerekként molesztálták őket? Ez igaz? Ha igen, miért lehetséges ez?

Ez pszichológia kategóriába tartozó kérdés. Több oka lehet. Az egyik egy speciális elhárítási mechanizmus. A másik, hogy az abúzust elkövetőhöz van amikor kötődik az áldozat.

Ettől még a többségnek NEM kellemes emlék a molesztálás hanem trauma!

Ez tényleg a pszichológia kategória és csak tippem van. Magamról tudom és biztos mások is megfigyelték, hogy a szexualitásunk velünk születik és bár nem használjuk, főleg nem értjük, de velünk van gyerekkorban is. Emlékszem, hogy már kisiskolásként is ha láttam egy bizonyos típusú nőt ( akár tévében, filmekben is), felállt rájuk. Nem tudtam mi ez, csak a tényre emlékszem és hogy érdekes érzés volt. Nyilvánvalóan felnőttként is ehhez a típushoz vonzódom leginkább.

Nem történt soha ilyen, de ha egy ilyen nő mondjuk úgy kezelésbe vesz, nem durván és agresszíven, az jogilag és morálisan is egyértelműen bűncselekmény lett volna, de mégsem éltem volna meg traumaként, inkább kellemes emlék maradt volna. Ellenben azzal, ha egy öregedő, trampli stílusú konyhásnéni kaliber csinálja ezt. Vagy ami még rosszabb, egy férfi, mert ezek biztosan traumaként hatottak volna rám.

Szóval el tudom képzelni, hogy nőknél is létezik az, hogy már gyerekként is megvan a "zsánerük", még ha nem is tudnak róla és ha közben szub személyiségek is, ami nagyon gyakori a nők esetében, akkor megtörténhet az, hogy igazából kellemes emlékként marad meg. De hangsúlyozom, ez bűncselekmény, jogilag és morálisan is elítélendő akkor is, ha a molesztált gyerek ezt nem traumaként éli meg. Mindenkinek joga van a saját szexualitása feletti kontrollra. Nem véletlenül nevezik az ilyet a köznyelvben megrontásnak, liliomtiprásnak és egyetértek az első válaszolóval, a legtöbb esetben a molesztálás NEM kellemes emlék, hanem igenis trauma, ami akár egész életén végigkíséri azt, akivel ez megtörtént.