Melyik a kevésbé rossz?

A kérdésből az jön le, hogy bánt a közeli köröd, aki csak vesz tőled, de nem igazán ad cserébe semmit. Szóval a te esetedben inkább a szociális élet lenne jó, de megfelelő emberekkel.

Aki jól érzi magát a magányban, annak fel sem merül, hogy kellene bármiféle társaság.

Mivel a kérdés elméleti, igyekszem elméleti választ adni rá.

Szerintem egyik út sem rossz...

Ezt arra alapozom, hogy egy ember, aki vagy az egyik, vagy a másik utat választja azért teszi, mert ez neki így jó. Tehát úgy érzi magát jól magát, ha ilyen életet él.

Ettől kezdve meg ha valaki oda áll mellé, és meg akarja ítélni hogy "szerintem a te életstílusod rossz" ott nem az emberünkkel van probléma, hanem azzal, aki ítélkezni akar felette.

Én az előbbi körbe tartozom, én 1 emberrel szocializálódom, és a legjobban akkor érzem magam, ha mindenki békén hagy, és nem kell szocializálódnom másokkal. Egy üres szoba számomra a legmegnyugtatóbb. Stresszelek ha emberek közé kell mennem. Igyekszem a lehető legrövidebb úton, és a legkevesebb energiabefektetéssel letudni a társalgásokat, szociális eseményeket.

Így, ha valaki azt mondaná hogy ez rossz, attól én még nem fogom a másik utat választani. Mert úgy nem érezném jól magam.

De ismerek olyan embert is, aki nem bír megülni a seggén, folyton túrázik, úton van, emberek közé kell mennie folyton.

Ha arra is rámondanánk hogy szerintünk az rossz hozzáállás, attól ő még nem lenne másmilyen.

Ha valaki mégis megváltoztatni a kérdéshez való hozzáállását, életstílusát csupán arra alapozva, hogy MÁSOK szerint rossz, az az ember hazudna magának, ennek oka pedig mások elismerő szavának az elérése lenne, mint cél. Szerintem ez lenne a rossz.