ADHD vagy sem? Mit csináljak?

Vannak emberek, akik minden nehézségükre keresnek valami kifogást. Az ilyen embereken nem lehet segíteni. Egyedül magukon tudnak, ha lecsúsztak 100x a csúszdán talán 101.-re nem lesz annyira csábító. Elég sok hasonló ember van, csak a “betegség” más (természetesen valódi orvosi diagnózis nélkül): depresszió, ADHD, autista vonások, stb… mióta mindenki önjelölt pszichológus a Dr. House meg a többi hatására azóta egyre több ilyennel találkozni.

Jóravaló emberek kifogáskereséssel jó mélyre lenyomják magukat…

Az ADHD nem gyógyszeres kezelési módjai, ami főleg jó szervezési-tervezési eszközöket jelent, meg jó még a környezeti zavaró hatások, vizuális zaj csökkentése, megfelelő pihenés biztosítása, rendszeres sport, meditáció, ezek egy ép személynek is nagyon hasznosak.

Az nem szerencsés, ha valaki úgy gondolkodik, hogy "ADHD-s, autista, depressziós, szorongó stb. vagyok, akkor nekem úgyse fog menni az XY dolog és nem tehetek semmit". Viszont ha úgy gondolkodik, hogy "a problémáim hasonlítanak az ADHD-ra, ezért kipróbálom azokat a megoldásokat, amik az érintetteknek javasoltak", szerintem teljesen rendben van és kifejezetten jó irány lehet (és ugyanígy a többi felsorolt eltérésre is igaz ez).

"Lehet,hogy tényleg ADHD-s?"

Persze, hogy lehet. Ezt csak szakember tudja megállapítani. Nem hétköznapi pszichiáter (és nem pszichológus!!) hanem például a SOTE ADHD Felnőtt Ambulancia:

[link]

Engem ott diagnosztizáltak 2019-ben, 45 évesen.

(Asperger szindrómával pedig 2018-ban az Autizmus Alapítványnál)

#3. válaszoló második bekezdésével nagyon egyetértek, érdemes megfogadni, és a gyakorlatban alkalmazni!

Nem szabad beleragadni úgy, hogy így definiálom magam, de ha rengeteg ilyen tünetem van és az életem ezért nehezebb, mint "normális" esetben szükséges lenne, akkor megvizsgálom, hogy az ADHD-soknak tanácsoltak alapján hogyan javíthatok az életminőségemen.

Az ilyen szövegtől: "egyszerűen csak nehéz az élet" felmegy bennem a pumpa, mert olyan családban nőttem föl, ahol a legtöbb nehézségre és problémára ez volt az általános reakció, és ez így nem több, mint hárítás.

Nem csak nekem reagáltak így a rokonok, hanem a saját problémáikhoz és nehézségeikhez is így viszonyultak. Egyfajta fatalista módon, hogy ez a sorsa és kész - legfeljebb nem így fogalmazva.

Mindig minden problémát vizsgáljunk meg értelmesen, hogy hogyan lehet kezelni, illetve leginkább: megoldani.

Remélem, hogy ezzel a Kérdezőnek, és akivel kapcsolatban beszélt, neki is tudtam valamit segíteni.

Ha pedig megvan a diagnózis, akkor szóba jöhet a gyógyszer is.

Én most azt várom, hogy a Livizux végre Magyarországon is bevezetésre kerüljön, mert a Ritalin nem vált be, csak az első kb. fél évben volt pozitív a hatása, utána csak negatív.

Egy kis plusz infó:

A szakemberek is tudnak arról, hogy súlyos gyerekkori trauma is okozhatja az ADHD-vel megegyező tüneteket. Ezen a vonalon is érdemes lehet utánajárni a dolognak, ebben pszichoterapeuta segíthet, illetve klinikai szakpszichológus általi kivizsgálás is hasznos lehet.

Ahogy a #3. írta: Ha nem is ADHD-s, de ilyen jellegű tünetei vannak, akkor hasznosak lehetnek az ADHD-soknak javasolt módszerek, táplálkozási és életvezetési tanácsok.