Pszichológus személye úgy érzem, nem az igazi. Én látom rosszul?

Kérdezd meg ezt tőle.

Szerintem a jegyzetelés azt jeleni, hogy figyel, és amit kérdez, azt okkal teszi. Ezeket a visszakérdezéseket érdemes továbbgondolni, mett az fog előre vinni. Belőled dolgoztok, és neked kell a saját dolgaidra másképp rálátni, a saját tempódban. Nem ő fog megszerelni. Ha te ezt bárod, akkor egy pszichológus se lesz jó. A meló a tied. Kérdés, kész vagy-e rá.

Ettől függetlenül lehet, hogy mással jobban fog menni, de előbb erről is beszéljetek.

Ennek PONT AZ a lényege, hogy mindent kiadj magadból, ami eszedbe jut, bánt, stb, és erre a legjobb módszer, ha beszéltet. Mivel jegyzeteket készít, ezért késöbb - sok esetben jóval késöbb - kezd kérdezgetni, kérdésekkel irányítani, vagy egy-egy témát elmélyíteni.

Ez tökéletesen rendben van, a gond csak annyi, hogy a legtöbben úgy gondolják, a pszichonak elmondanak pár dolgot, ö meg mond egy tökéletesn megoldást. Ez az, ami lehetetlen, a megoldásokat neked kell megtalálni az ö segítségével és neked kell tenni azért, hogy müködjön.

Ez így nem tűnik rossznak: az tévedés, hogy az nincs hasznodra, ha kimondod a dolgokat, de igen, maga a kimondás is tudatosít, vállalod az érzéseidet (már persze ha valóban), szervezed a dolgokat, hogy előbukkanjanak az összefüggések úgy, hogy egyszercsak ettől a figyelmes hallgatástól kísérve, biztonságban meghallod a saját gondolataidat, érzéseidet. A csend a te én-időd, az a megszólalási kényszer segít továbblökni. Lehet, hogy azért zavar a csend, mert akkor kerülsz igazán közel önmagadhoz, a tökéletlen, változtatásra szoruló viselkedésmódjaidhoz, ami persze nem könnyű, a felszínt kapargatni könnyebb, dehát azért jársz, hogy ezt egy elfogadó, csak rád figyelő, nyugodt közegben biztonságosan, a kapcsolat elvesztésének kockáztatása nélkül megtehesd. A csend azt jelenti: beszélj, hallgatlak, figyelek rád, érdekelsz, elfogadlak.

De ettől függetlenül mondd el neki, amit leírtál, nem fog meglepődni. Lehet, hogy egy kicsivel több belekérdezés vagy rövid gondolat neki is belefér. Azt, hogy ő megmondja a tutit, ne várd, nem az a dolga, hanem az, hogy kihozza, ami benned van, a te saját megoldásodat. Ő ebben támogat. (Kivéve, ha extrém elhibázottnak tűnik, a vesztedbe rohansz.) Szóval nem kidobott pénz. Hogy érzed magad közben? Várod az alkalmakat? Gondolsz rájuk közben, vagy nincs számodra jelentőségük?

Azt nem értem, hogy "néha úgy érzem, mintha úgy beszélnénk, mintha kollégák lennénk (a munkám jellege miatt). Tehát konkrétan az én problémámhoz nem releváns az a dolog." Ha mintha kollégák lennétek, akkor mindketten értetek valamit, akkor hogyhogy nem releváns hozzád? Azokat nem te hozod szóba?

#6

5-ös válaszoló vagyok. Nekem olyanban is adott tanácsot, hogy milyen típusú férfit keressek férjnek. Aztán végül nem kerestem olyat, és nem olyat találtam. Egy súlyos fóbiámon segített nagyon hasznos gyakorlati tanácsokkal, amiket megfogadtam.

Hát ez durva szakmai hiba volt, 6-as! Ez tényleg pszichológus volt?

És a fóbia: milyen fóbián segített milyen tanáccsal?