Bipoláris borderlineok, hogy vagytok?
Én egyszerűen nem bírok ezzel a két betegséggel együttélni... Egyre nehezebb, azt érzem. Lesz ez még jobb azért, vagy felejtsem el? Szedek gyógyszert, többet is, de kevésnek érzem a hatását. Nem bírok koncentrálni, belesüllyedtem megint a depresszióba, munkám nincs, nem bírok eljárni a próbanapokra sem, tanulmányaimat sem bírom csinálni így. Van értelme egyáltalán így élni? Vannak barátaim, igaz, kevesen, illetve alakuló párkapcsolatom is van. Szüleim csodálatosak és támogatóak. Csak én vagyok egy csődtömeg... Egyszerűen azt érzem, hogy újra és újra letörnek ezek a betegségek. Nem öndiagnózis, kórházban kaptam. De nem tudok így élni már sokáig, mert mindig az a vége, hogy rosszul vagyok. Nem haladok semerre az életben. Semmi célom nincs kb, pedig vannak komoly hobbijaim is. De ilyenkor azok se mennek úgy. Emberek, akiknek ugyanez a két diagnózisa van, hogy boldogultok az életben?
24/N
Szerintem nem vagyunk túl jól.
A felettem író jól szemlélteti a helyzetet, de adott esetekben így is vannak csak elviselhetetlenül elviselhető szakaszok.
Önboncolás, dupla fájdalom - élve boncolnak, és Te vagy a boncmester is.
Pedig, nem is érdekel az orvostudomány:)...
Gyógyszer, terápia.
Meg egy kis jószerencse az orvosokkal, és akkor sok szenvedéssel teli évünk van még hátra:)))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!