Vajon mi lehet a baj, valóban bolond vagyok?

Sajnos rájöttem, hogy egész életem ámokfutásban éltem, mondtam csomó mindent, részleteket adtam ki magamról rossz embereknek, akik visszaéltek vele.

Megfogadtam, hogy abbahagyom, óvatos leszek, de nem sikerül. Máig kerülök veszélyes helyzetekbe, belementem a múltban veszélyes találkákba, ahol történhetett volna bármi velem, beleértve nemi betegségek, fejbevághattak volna.

Rossz kapcsolatokba függő voltam, nem tudtam szakítani, miután belecsaltak a csapdába, nem tudtam kimászni, en ragaszkodtam ahhoz aki megcsal, megaláz, nem szeret.

Végül mikor mégis szakítottam, ezek ellenem fordultak, hogy a rendőrség se tudott rendet rakni!

Hozzáteszem pironkodva, hogy 3 főiskolat végeztem, de nem segített, igaz sok traumán is átestem, apám elhagyott, egyedül kellett fenntartsam magam, es utana mar nem voltam otthon agyilag évekig, sok volt a stressz.

Vagy így születtem. Nem akarom mentegetni magam. Most pszichológiai kivizsgalas alatt állok, gyanítanak Aspergerrel. De csináltam egy online tesztet es a bipolárisba is ott vagyok, azaz minden tünet passzol.

Mindennap eldöntöm hogy több hulyeseget nem csinalok, de sajnos be becsúszik, pl megbízhatatlan embereknek adok ki titkaim mert dicsekszem es nem kéne.

Pl ismerkedtem is es egyre őrültebb es veszelyesebb pasik tapadtak rám, mintha kiválasztanának, mágnesem lenne az ilyenekre. Utana rajövök erre, visszautasítom őket, onnantól ellenségeim, végre van valaki aki ellen szervezkedhetnek.

Most már véget vetettem minden ismerkedésnek, a legutóbbi toxikus kapcsolatom lezártam majdnem egy éve, mert már nem vágytam semmire csak nyugalomra es hogy legyen vége a kalamajkának.

De még így is akadnak bajok, ügyintézők idegesítenek fel, jogosan de mégse kéne magamból celpontot csinaljak!

Arra gondoltam vajon a traumak miatt lett ez? Es most kiheverem? Vagy sose leszek normalis?

Mikor lesz mar nyugodt az életem?

Sos!

45/N