Szerinted ez milyen mentális zavar lehet ilyen tünetekkel?

Gyerekkortól kezdődik, ismétlődő mintát fedeztem fel így pár év után..

Történik valami tényleg negatív, a gyerek számára rossz. Valamiért sokkal erősebben reagál erre a rossz dologra, mint ami normális lenne, tehát pl felemeli a hangját, rákiabál arra, aki ezt okozta, vagy úgy magában kiabál egyet, ha magának okozta, ami nyilván nem oké. De nem minden rosszra reagál így, csak néha, rendszertelen időközönként valamit túlreagál, ami sosem ugyanaz. Szóval túlreagálja azt a rosszat, ami érte, más rosszakat, amik érik meg nem reagál túl, sőt ugyanazt sem. Csak épp random valami valóban rosszat túlreagál egy kicsit, így kezdődik.

Majd erre kap nyilván egy negatív jelzést, hogy fogja vissza magát, nem nagy dolog(mert tényleg nem), megindokolva és tegye túl magát rajta, mert apróság, fogja vissza magát és ne kiabáljon, ne legyen ennyire dühös apróságon.

Ez működik is, viselkedik, de puffogva. Ezek után elkezdik zavarni a kiváltó problémától függetlenül dolgok, mintha szenzoros lenne, átvezeti a stresszt marhaságokba, és talán ő is elhiszi, hogy azok valós problémák, hirtelen mondjuk fáj valamije, vágja a címke, szoros a pulóver, kényelmetlen valami, hangos valami, amivel soha előtte nem volt baja és sosem szokott lenni, de ott és akkor ő szenved tőle látványosan, hangosan sajnáltatva magát, vagy dühös a kiváltó ingerre, akár ruhára és szabadulna tőle.

Erre nyilván úgy reagálnak(reagálok), hogy ez hazugság és hülyeség is, hiszen nem lehet igaz, hogy ami minden nap megfelel neki, most épp nem, ráadásul ezek mindig a legkisebb apróságok felnagyítva, megint túlzott a reakciója ilyenre, hogy rátapad a pulcsi a nyakára, mikor nem is, még csak nem is garbó és beférne oda három nyak is, és az embernek van épp elég baja, nem akar még képzelt problémákkal is foglalkozni.

Ezután robbanás van, mert úgy érzi, hogy nem hisznek neki, nincs meghallgatva, nincs megoldva a problémája és neki elege van, minden igazságtalan, amire más is erősebben reagál, mert egyszerűen kis szr dolog történt vele, ezen túl kell lépni a másiknál meg nyilvánvalóan hazudik és nem valós, illetve hát ő kivetíti rá a stresszt és valósnak éli meg, de attól még nem lesz az, hogy annak éli meg.

Szerintetek hogy hívhatják a "betegséget", mentális zavart? Ritkán fordul elő, de akkor nagyon, teljesen váratlan helyzetekben kiskorától fogva, bárhol. Semmi más baja nincs ezen kívül, hogy néha "hisztis", de ez nem igazi hiszti, hanem düh. Miután kiadja a dühöt tisztán látja, hogy mi történt, hogy apróság volt amit túlreagált, kicsit meg is bánja, fél óra alatt nyoma sincs a korábbi túlreagálásnak, de előtte rettenetesen sajnálja magát és utálja aki nem érti meg és nem segít neki.

Én egyszerűen képtelen vagyok együtt érezni olyannal, aki dühös lesz azon, hogy letört a körme, pláne ha tudom, hogy amúgy normális és apróságnak tartja, de ott és akkor élete problémája, amiért bosszút is állna, akár tárgyon.

Nem depis, jókedvű, barátságos, népszerű és 90%ban normális, de az a maradék 10% mitől lehet? Mitől reagálhat túl dolgokat, majd a nem kiadott frusztráció miért megy át képzelt dolgokba? Ez tuti valamilyen mentális zavar. Halál jó reggele volt, majd az általa hobbiból szétválogatott kártyákat leverte a macska az asztaláról, amit látott. Amúgy a macska mindent lever és máskor nem zavarja, na most igen. Nyilván nem állhat bosszút a macskán azért, mert a széthagyott kártyái leestek a földre, de nem lett baja a kártyáknak, és a szobája amúgy is nagyon kupis, ezek is mindenfelé ott szoktak heverni random.