fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Az normális hogy bipolárisként...

Az normális hogy bipolárisként max 40 éves koromig szeretnék élni?

Figyelt kérdés
34 vagyok.

#halál #betegség #egészség #élet #depresszió #bipoláris
okt. 25. 12:42
1 2 ❯
 1/17 anonim ***** válasza:
51%
Bipolárisként minden normális :D
okt. 25. 12:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/17 anonim ***** válasza:
68%
En 30ig akartam , most 35 vagyok. Franc kivan. .
okt. 25. 13:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/17 anonim ***** válasza:
76%
Miért gondoljátok ,hogy 40 után minden rosszabb lesz? Én 41 vagyok és nm szeretnék fiatalabb lenni no f Way.
okt. 25. 20:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/17 anonim ***** válasza:
20%
az te vagy
okt. 25. 20:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/17 A kérdező kommentje:
Én egyszerűen csak nem akarom végignézni hogy hogyan építem le magam teljesen, míg mindenki a környezetemben olyan "normális".
okt. 25. 20:39
 6/17 anonim ***** válasza:
67%
A leépülés inkàbb 50-től kezdődik. Egy 10-est nyugodtan ràdobhatsz még
okt. 26. 08:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/17 anonim ***** válasza:
Milyen leépülés?😭 én sokáig akartam volna élni
okt. 26. 09:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/17 Senior Séf ***** válasza:
100%

59-ben születtem.Fiatalon a 2000-es évet céloztam meg,mert valamiért akkora cécónak véltem az ezredfordulót. Meg azt gondoltam, 40 éves vén krampuszként épp ideje befejezni egy földi pályafutást. Most 65 vagyok és fél éve olyan túláradó boldogságban rakosgatom egymásra a napjaimat, amilyet - noha küzdelmes, de ettől szép életem volt - elképzelni sem mertem.

Szóval ne tervezgess. Élj meg minden napot, amit csak lehet.

okt. 26. 15:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/17 anonim ***** válasza:
Megértelek. Én 40 vagyok,de nem érdekelne ,ha meghalnék. Bipoláris az egy pokol. Kb 10 éve szenvedek benne amiből a legtöbb a depresszio volt. Nem tudom meddig bírom még.
okt. 28. 01:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/17 A kérdező kommentje:

6,8

Szüleimmel élek, képtelen vagyok (és voltam mindig is) az önálló életvitelre, nincs állandó keresetem, vagy egyéb önálló megélhetési forrásom. Nincsenek céljaim, nincs semmi jövőképem. Sőt, úgy látom minden csak egyre rosszabb. Nulla motiváció, folyamatos szellemi leépülés, szociális elszigetelődés. Ebből már nincs fölfelé, csak lefelé.

okt. 28. 16:11
1 2 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Egészség főkategória kérdései »
Egészség - Mentális egészség kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!