Akik vesztettek el párjukat mentális betegség miatt, ti hogy dolgoztátok fel?

Hogy van valaki, akit szeretsz, de a mentális állapota miatt ellök titeket magától, vagy így szinte minden ok nélkül megváltoznak az érzései irányotokban és nem akarja a kapcsolatot tovább.

Nekem sajnos két ilyen élményem is volt egy szenélyisegzavaros és egy nagyon súlyos depresszióval küzdő párommal.

Az személyisegzavaros átkattant, és az idealizált személyéből, aki voltam ellenség lettem, aki ártani akar neki.

Másik esetben pedig egy súlyosan depresszióra hajlamos párom volt, akivel ugyan voltak gondok, de nagyon szerettem, aztán alig egy hétvége alatt megváltozott minden. Emiatt én elkezdtem aggódni, amivel külön megbántottam azt mondta, és két nappal később közölte, hogy ő így nem akarja folytatni a kapcsolatot.

Mindkettő rettenetes élmény volt, mert tudom, hogy nem vagyok tökéletes partner, de egyik esetben sem éreztem, hogy én adtam volna okot a szakításra, mégis mindkét exem azt mondta, hogy én váltottam ki belőle ezt. Ami furcsa, mert korábban mentálisan nem problémás emberekkel sosem volt ilyen gondom. Azóta beszéltem egy pszichológussal, vagyis mostmár járok, ő mondta, hogy pont az érzelmi instabilitás miatt ilyen emberek általában csak ideig-óraig tudnak egy kapcsolatban működni terapia nélkül, azzal együtt is nehezen, és egyik exemet se kezelték sajnos.

De akkor is rettenetesen érzem magam, mert magamat okolom, hiába tudja az eszem, hogy nem kellene, minden nap eszem magamat, hogy miattam ment tönkre a kapcsolat, főleg az utóbbi depressziósnál, és most már én is belecsúsztam egy depressziós időszakban emiatt.

Mások, akik így vagytok, ti is szenvedtek az önmarcangolastol, meg saját magatok hibáztatásától?