Ahol a feleség betegsége miatt van szükség az örökbefogadásra azt hogy dolgoztátok fel?

A gyász folyamat nagyon fontos.

Igaz nálunk a férjem meddő de ezt is nehéz volt feldolgozni.

6 évig csináltuk a meddőségit.

Sok idő tudom.De ez egy lassú folyamat.

Már 2 éve várunk.

Amíg nem vagy,vagytok biztos benne,hogy ez a ti utatok ne indítsátok el.

Ha ennyire ki vagy lelkileg kérj segítséget.Ezt most nem rosszindulatból írom.

Mennyire friss ez a dolog??Meddőség?

Amikor mi csináltuk a tanfolyamot, azt mondták : el kell dönteni, hogy terhes akarsz lenni, vagy gyereket akarsz. Csak ez a különbség az örökbebaba és a 'saját' között.

Nekem ez a mondat sokat segített mert ezer százalékig igaz. Ha gyereket akarsz, lesz gyereked így is. Terhes nem leszel, de ez az egyetlen dolog amit veszítettél.

Több mint 15 éve tudom, hogy vér szerinti nem lehet, és a donoros terhesség is ellenjavalt. Feldolgozni nem tudtam, csak próbálok valahogy együtt élni vele. Amennyire lehet, igyekszem megélni a pozitív élményeket a párommal, rokonaimmal, barátaimmal (utazás, színház, mozi, éttermek, kávézó), csinálom a napi rutint, közben igyekszem nem gondolni a jövőre és nem észrevenni a sok cuki gyereket és a boldog családokat a környezetemben.

Ha egy párnak nem lehet vér szerinti gyereke, nem feltétlenül az örökbefogadás az egyetlen járható út. Nem mindenki szeretne vagy alkalmas arra, hogy egy ismeretlen származású, genetikájú, jó eséllyel traumákat cipelő gyereket neveljen, és ezzel nincs is semmi baj.

A párod mit szól a helyzethez? Ő mit szeretne? Mennyire vagy fontos neki az, hogy veled legyen, az, hogy gyereketek legyen, és az hogy vér szerinti gyereke szülessen?

Nem tudom, mi a betegséged, de esetleg külfölddön petesejtdonor vagy béranya nem jöhet szóba? (Jogilag szürkezóna, de ha elég elszántak vagytok, akár sikerülhet is).

Na és neked melyik a rosszabb jövőkép - hogy nem lesz vér szerinti gyereked, vagy hogy gyerek nélkül éld le az életed? Mi az, amiben másmilyennek éreznél egy örökbefogadott gyereket, mint egy vér szerintit, és a velük való jövőt? A terhesség/szülés élménye? A külső-bekső hasonlóság? A "közös szerelem gyümölcse"-érzés? A félelem az örökbefogadott gyerek "csomagjától" (genetika, traumák)? Félelem a környezet hozzáállásától, reakciójától?

Azt esetleg meg tudod fogalmazni magadnak, hogy miért szeretnél gyereket? Ezen okok közül van olyan, amiben az örökbefogadott gyerek "nem tudna megfelelni"?

Egyelőre próbáld meggyászolni ezt a dolgot magadban, ha kell, pszichológus segítségével. Utána tisztábban látod majd, mi legyen a következő lépés.

Addig, ha tudsz, gondold végig, mi az, ami örömforrás az életdben. A párkapcsolatod/házasságod milyen? Miket szerettek együtt csinálni? Próbáljatok olyan programokat szervezni, amik közelebb hoznak titeket, de nem érintik a gyerektémát. Mi(k) az(ok) a hely(ek), ahová mindig el szerettetek volna utazni? Szervezzétek meg az utat! Ha csak sokkal később valósítható meg, talán még jobb, addig is tervezgettek, gyűjtötök rá, addig is lesz egy közös cél. :) Van-e olyasmi, amit mindig ki akartál próbálni? Bungee jumping, salsa, koreai nyelvtanfolyam? Írni egy könyvet? Netán mindig is szerettél volna egy kiskutyára? A munkádat mennyire szereted? Mindig is erre vágytál? Tudsz fejlődni, előrelépni benne? Ha netán nem, van-e olyasmi, amit szívvel-lélekkel tudnál csinálni helyette? (Akkor irány az iskolapad és/vagy az álláspiac. ) Ezek persze nem pótolják a gyerek hiányát, de talán segíthetnek abban, hogy egy kicsit másra koncentrálj, és jobban érezd magad a bőrödben.

Nagy ölelés, és a legjobbakat!

Ha ennyire ki vagy akadva lelkileg, akkor ne vállalj örökbefogadott gyereket. Kicsit nyers leszek, de hátha segít. Tudom, hogy ez szörnyű, és rossz érzés, és nehéz rajta túllépni. Ettől még nem vagy kevesebb, a férjed sem azért ment hozzád, mert egy élő inkubátor vagy, és milyen jó lesz szaporodni. Nem vagy ettől rossz nő, nem vagy semmi, ami negatív jelző.

Nem vagy rákos, nincs gyógyíthatatlan betegséged, képes vagy a szeretetre, van egy klassz férjed, örökbefogadott gyerekkel ugyanúgy lehet teljes a család. A szeretet nem attól függ, hogy ki szülte meg. Az a fontos, hogy ki gondozza, ki ölelgeti, ki vigyáz arra a gyerekre, és ki terelgeti az életét.