Miért nem tudom feldolgozni még mindig a megcsalást?

Sziasztok, általában csendes megfigyelő vagyok az interneten, de elérkezett az a pont amikor segítséget kérek. 5 és fél éves kapcsolatom ment tönkre egyről a kettőre 3-4 hónapja nem is emlékszem már pontosan, a kisasszony nem adott semmi jelet előtte hogy nem érzi jól magát, nem utalt rá és nem is mondta ki határozottan. Nagyon szerettem, az életemnél is jobban, szántam rá időt, megadtam neki azt a szeretetet amit megérdemelt, rengeteg törődést kapott tőlem, és nagyon sok jó emlékem van róla ami a mai napra már inkább csak egy átok és inkább elfelejteném. Amikor leírta hogy nem tudja hogy hogyan fojtatjuk a kapcsolatot mert bizonytalan, hirtelen meg állt bennem az ütő (úr isten én vagyok a hibás, úr isten hogyan menthetném ki magunkat ebből a helyzetből). Utána hosszas 3 nap (egyoldalú) beszélgetés után, elmondta hogy megcsalt, de ezt személyesen akarta elmondani csak felidegesítettem. Mondjátok hogy lehet ennyire nem ismerni valakit 5 év után... Tulajdonképpen vele szerettem volna leélni az életemet, de mára már teljesen meg változott a véleményem a hosszútávú de még a rövid/alkalmi kapcsolatrol is. Előtte elveszítettem a munkahelyemet is amit nagyon szerettem forgattam, videót vágtam ect... (ez csak nekem fontos, lényegtelen).

Elhatároztam amikor utoljára beszéltem barátnőmmel telefonon örjöngve zokogtam hogy a kapcsolatunknak vége (családi házban voltam ekkor mert össze voltam omolva.) be mentem a régi szobámba remegve. Meg fogtam az ollót, és elakartam vágni a torkomat. A nagy őrjöngésre az öcsém bejött kirántotta azzal a lendülettel az ollót a kezemből. Elvittek a pszichiátriára ahol 6 hetet töltöttem (3-4 napot a zárton nem tudom pontosan mert azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány). Nagyon sokat segített a családom, a barátom, az orvosok, a nővérek, és persze a beteg/sorstársaim de úgy érzem hogy még mindig lenne mit fejleszteni/gyógyítani magamon. Üresnek érzem magam teljesen, nem tudom hogy ez túlélési ösztönből jön vagy lélekből. Próbálok ismerkedni, de sajnos nem igazán látom értelmét félek hogy ismételten bekövetkezik, és a sok emlék, szeretet, törődés hiába lesz. Mit kezdhetnék magammal, teszem fel a végére a kérdést. Vannak céljaim többek között vállalkozás, cég, zenei karrier stb... most nem sorolgatnám :c.

Hát nem tudom, aki tapasztalt hasonlót kérem szépen segítsen egy két tanács keretein belül, az ismerőseimet családomat már nem akarom ezzel terhelni, hiába támodatnak, már sajnálom őket miattam.

Ha nem is olvassa senki, kiírtam magamból és nagyon jól esett :,)

23/F