Az mitől van ,ha valakivel kettesbe vagyok és nem szólunk egymashoz akkor szorongok,zavarba vagyok ?

Ezzel az érzéssel éltem le a fél életemet :D Tudom miről beszélsz.

Ez a tipikus "kínos csönd" érzés.

Én arra jöttem rá, hogy azért érzek így, mert valamiért "kötelességemnek érzem" hogy megszólaljak. Tehát az hogy mi ketten egymás mellett állunk keletkeztet egyfajta "kötelességet" felém, hogy szólaljak meg, vagy unalmas társaság leszek, feleslegesen tölti velem az idejét ahelyett hogy mást csinálna, stb. Persze nincs ilyen kötelezettség.

Bennünk emberekben ősi ösztön hogy társaságban legyünk, ne legyünk kitaszítva, mert régen az őserdőben 0 esélye volt annak aki egyedül maradt. Csoportban, társaságban mindig nagyobb volt az esély a túlélésre. Ez a gyökere ennek az érzésnek, innen ered: legyél jó társaság, beszélj, vagy nem fog veled törődni, egyedül maradsz.

És ezek után meg nyilvánvaló hogy hogy szüntessük meg ezt az érzést.

2 dolog forogjon a fejedben amikor elkezdesz ezen kattogni amikor csend alakul ki közted és valaki más között:

1) A csend nem feltétlenül káros. Gondolj a pecázásra. Barátok egymás mellett órákig képesek csendben ülni, és élvezni az időt. És ha társaságban is vagy, ketten vagytok pl. buszon, akkor se érezd úgy hogy a csend káros. Élvezd a pillanatot, ne őt figyeld hanem a környezeted, nézz ki az ablakon, a csend jó is tud lenni neked is meg neki is. Semmi rossz nem történik akkor ha senki nem szólal meg. Ezt kell elfogadni. Ha egymás mellett álltok nézz a távolba, nézd a házakat, stb. Vond el a figyelmed.

2) Ebben a szituációban ti bizony ketten vagytok. Ha te nem szólalsz meg, ő még mindig megszólalhat. Tehát ha ennyire úgy gondolod, hogy valakinek meg kell szólalni, hát ezt ő is megteheti, megtehetné. Ha meg nem teszi akkor neked sem muszáj. Két oldalú a dolog. Nem csak rajtad áll, csend van-e vagy sem. Ha ő se szól hozzád, akkor neked se muszáj hozzá szólnod.

Legyél bátran csendes ember. Te ilyen vagy. Amúgy a csendes embereket többen is szeretik mert jobb hallgatóságok, keveset (így jobban átgondolt dolgokat) beszélnek. Ismerek is ilyeneket akik keveset beszélnek, ritkán szólnak, de nagyot. Ezerszer jobb velük lenni mint aki önti ki magából a szót egész idő alatt. Kellemesebb társaság.