Vajon lesz valaha normális életem?

Hasonló helyzetben volt a menyasszonyom. Zűrös gyerekkor, nem csonka, de alkoholista család (szülők), szegénység vidéken.

Pestre költözött, 10 év, sok szempontból nagyon jó élete volt, sok szempontból viszont nem. 10 év után hazaköltözött, eléggé rottyon volt, de 1-2 hónap után a sarkára állt, és elkezdett egy OKJ-tanfolyamot, ahol megismerkedtünk, közben újra munkába állt.

A munkahelyén 8 éven át tűrt és tűrt, de végül mentálisan kicsinálták, aztán eléggé kusza volt a helyzet, munkahelyről munkahelyre ment, közben lelki válság, pszichiáterhez járt havonta, közben pszichológussal 2 heti konzultációk, és most újra talpon van. Most is vannak dilemmák, megrogyások, de ezerszer jobban veszi az akadályokat, mint amikor mélyponton volt.

Szerintem azért, mert nem hagyta magát, nem adta fel, nem maradt a mélyponton, a sarkára állt, és ment tovább. Valamiből mindig erőt merített. Részben belőlem, hogy jók legyünk egymásnak, részben pedig a dac, hogy "kapja be a világ, engem nem fog megtörni".

Ellenpéldát is látok, nem egyet - de most egy is bőven elég lesz szerintem. Él a környékünkön egy festő srác - de nem szobafestő, hanem festőművész -, kiállításai voltak világszerte, de itt a városunkban is kidekorált egy csomó épületet cégeknek, kocsmáknak stb. Kicsit modern stílusban, de úgy le tud festeni bárki és bármit, hogy meg nem mondod h festmény-e vagy fénykép. De mindig is szeretett tütükézni. Egyszer, úgy 16-18 éve, volt egy rosszabb időszaka, jobban elkapta a gépszíj az ivászattal, és azóta egyre lejjebb és lejjebb van. Azóta nem láttam őt józanon, és most szinte hajléktalan, alkalmi munkákból él, világát nem tudja. Egyszer, úgy 3-4 éve elkaptam az utcán egy trécselésre, és mivel jó pillanatában volt éppen, úgy belejöttünk, hogy beültünk egy kocsmába, és elmondta h nagyon nem érzi jól magát, mindenki sorra átverte-átveri meg minden, nincs kedve semmihez, de közben meg valahogy mégis. Tehát ilyen dilemmában van. Mondtam neki h akkor fessen újra, vagy járjon el építkezésekre dolgozni, szedje össze magát (van nálunk egy építkezési vállalkozó, sokan ismerjük és mindig keres embereket ide-oda, ahhoz elég jól fizet h ha valaki akar, akkor össze tudja szedni magát anyagilag pár hónap alatt), de végül csak azt mondta mindig h "most jó így neki".

Én azt tudom tanácsolni, hogy indulj el, és mássz ki a gödörből, mert a semmiből nem lesz valami. Így nem fogod jobban érezni magad, hogy a fájdalomban és önsajnálatban dagonyázol. Másfél éve. 1-2 hét azt mondom, belefér, 1-2 hónap neccesen, de másfél év már túl sok. Baromi nehéz lesz. De döntened kell, hogy mit akarsz. Jó-e így neked szenvedni, vagy esetleg felállsz, és próbálkozol. De azt tudnod kell, hogy ha nem próbálkozol, akkor esélyed sincs javítani a helyzeteden, és jobban nem leszel - csak rosszabbul.