Hogyan lehet pozitívan gondolkodni, amikor az ember mélyponton van, mentálisan és egzisztenciálisan folyamatosan csúszik lefelé, és érzelmi szempontból senkire sem számíthat?

Minden téren elrontottam az eddigi életemet, így mostanra magány, munkanélküliség, mentális problémák, pénztelenség a jussom.

Mi ebből a kiút? Nyár óta folyamatosan keresem az állásokat, több, mint 320 helyre jelentkeztem, és legalább 20-30 interjúra kaptam meghívást, de értékesítős munkákat leszámítva sehová sem vettek fel. Képezni mindenképpen szeretném magam, lévén, jelenleg csak érettségim és félbehagyott bölcsészdiplomám van (azaz munkáltatói szemmel kvázi semmihez sem értek), ám munka híján sajnos nincs rá lehetőségem, mert anyagi tartalékom nincs, számláim és hiteleim viszont sajnos vannak. Ráadásul elég kevés munkahely támogatja a folyamatban lévő felsőoktatási rendszeren kívüli tanulmányokat, tanfolyamokat. Beugrós munkákkal és a tárgyi értékeim eladogatásával próbálkozom, több, de inkább kevesebb sikerrel.

Depresszió és szorongás miatt járok egy ideje pszichiáterhez, de sajnos semmilyen érdemi tanácsot nem kaptam arra vonatkozólag, hogy mit kezdhetnék az életemmel, így hogy nem akarnak sehol sem alkalmazni és érzelmi támogatást sem kapok. Korábban bolti eladóként dolgoztam több éven át, de hiába a tapasztalat, még oda sem kellek. Jelenleg is otthon élek a szüleimmel, de nem jövünk ki jól. Érzelmileg nagyon lehúznak, anyám folyamatosan kiabál velem és bármit teszek, becsmérel, kritizál. Rendszeresek köztünk a konfliktusok, pedig magamra főzök, mosok, takarítok. Csak akkor viselhető el a helyzet, ha egyáltalán nem szólok hozzájuk. Tudom, el kellene költöznöm, de anyagi tartalék híján mégis hová mehetnék?

Párkapcsolatom, barátaim nincsenek, pénz híján gyakorlatilag a négy fal közé vagyok szorulva, csak állásinterjúkra és néhanapján vásárolni (élelmiszert), illetve a pszichiáterhez járok el. Hobbim ugyan akad, de annak kapcsán sem tudok kapcsolódni senkihez, pedig szoktam posztolni az alkotásaimról, vázlataimról. Ráadásul már egy ideje nem tudok belemélyedni semmibe, mert valamennyi gondolatomat leköti a munkakeresés, valamint a kilátástalanságból fakadó szorongás és depresszió.

Tudom, hogy fontos lenne a pozitivitás, de legjobb esetben is max. ideig-óráig vagyok NEM depresszív állapotban, utána viszont mindig visszaesek. Majdnem minden nap öngyilkossági gondolataim vannak. Nem azért, mert nem akarok élni, hanem mert nem látom a kiutat. Hiába próbálkozok a sorsom jobbá tételére, gyakorlatilag állandóan falakba ütközök (sikertelen állásinterjúk, elutasítások, ghosting) és képtelen vagyok érdemben koncentrálni. Az emberek is folyton kerülnek, elhagynak, közönyösek vagy gorombák és lekezelőek velem, még online is. Pedig semmilyen káros szenvedélyem nincs, nem iszom, nem drogozom, nem dohányzom, mégis a lelkiállapotom végett gyakorlatilag egy roncs vagyok, aki senkinek sem kell. Hiába járok pszichiáterhez, idáig nem sokat segített, hogy őszinte legyek.

Mit tehetnék pénz és munka nélkül? Hogyan vehetném a kezembe az irányítást? Hogyan, illetve mire föl legyek pozitív?