Hogyan lehet pozitívan gondolkodni, amikor az ember mélyponton van, mentálisan és egzisztenciálisan folyamatosan csúszik lefelé, és érzelmi szempontból senkire sem számíthat?
Minden téren elrontottam az eddigi életemet, így mostanra magány, munkanélküliség, mentális problémák, pénztelenség a jussom.
Mi ebből a kiút? Nyár óta folyamatosan keresem az állásokat, több, mint 320 helyre jelentkeztem, és legalább 20-30 interjúra kaptam meghívást, de értékesítős munkákat leszámítva sehová sem vettek fel. Képezni mindenképpen szeretném magam, lévén, jelenleg csak érettségim és félbehagyott bölcsészdiplomám van (azaz munkáltatói szemmel kvázi semmihez sem értek), ám munka híján sajnos nincs rá lehetőségem, mert anyagi tartalékom nincs, számláim és hiteleim viszont sajnos vannak. Ráadásul elég kevés munkahely támogatja a folyamatban lévő felsőoktatási rendszeren kívüli tanulmányokat, tanfolyamokat. Beugrós munkákkal és a tárgyi értékeim eladogatásával próbálkozom, több, de inkább kevesebb sikerrel.
Depresszió és szorongás miatt járok egy ideje pszichiáterhez, de sajnos semmilyen érdemi tanácsot nem kaptam arra vonatkozólag, hogy mit kezdhetnék az életemmel, így hogy nem akarnak sehol sem alkalmazni és érzelmi támogatást sem kapok. Korábban bolti eladóként dolgoztam több éven át, de hiába a tapasztalat, még oda sem kellek. Jelenleg is otthon élek a szüleimmel, de nem jövünk ki jól. Érzelmileg nagyon lehúznak, anyám folyamatosan kiabál velem és bármit teszek, becsmérel, kritizál. Rendszeresek köztünk a konfliktusok, pedig magamra főzök, mosok, takarítok. Csak akkor viselhető el a helyzet, ha egyáltalán nem szólok hozzájuk. Tudom, el kellene költöznöm, de anyagi tartalék híján mégis hová mehetnék?
Párkapcsolatom, barátaim nincsenek, pénz híján gyakorlatilag a négy fal közé vagyok szorulva, csak állásinterjúkra és néhanapján vásárolni (élelmiszert), illetve a pszichiáterhez járok el. Hobbim ugyan akad, de annak kapcsán sem tudok kapcsolódni senkihez, pedig szoktam posztolni az alkotásaimról, vázlataimról. Ráadásul már egy ideje nem tudok belemélyedni semmibe, mert valamennyi gondolatomat leköti a munkakeresés, valamint a kilátástalanságból fakadó szorongás és depresszió.
Tudom, hogy fontos lenne a pozitivitás, de legjobb esetben is max. ideig-óráig vagyok NEM depresszív állapotban, utána viszont mindig visszaesek. Majdnem minden nap öngyilkossági gondolataim vannak. Nem azért, mert nem akarok élni, hanem mert nem látom a kiutat. Hiába próbálkozok a sorsom jobbá tételére, gyakorlatilag állandóan falakba ütközök (sikertelen állásinterjúk, elutasítások, ghosting) és képtelen vagyok érdemben koncentrálni. Az emberek is folyton kerülnek, elhagynak, közönyösek vagy gorombák és lekezelőek velem, még online is. Pedig semmilyen káros szenvedélyem nincs, nem iszom, nem drogozom, nem dohányzom, mégis a lelkiállapotom végett gyakorlatilag egy roncs vagyok, aki senkinek sem kell. Hiába járok pszichiáterhez, idáig nem sokat segített, hogy őszinte legyek.
Mit tehetnék pénz és munka nélkül? Hogyan vehetném a kezembe az irányítást? Hogyan, illetve mire föl legyek pozitív?
válasza:
válasza:Például Munkaügyi Központba be sétálhatnál, meg érdeklődhetnéd, indulnak -e képzések. Én a nagykanizsai munkaügyitől még kaptam egy tájékozató e-mailt, hogy az ősszel indulnak ilyen-olyan ágazatba tanfolyamok. Érdemes lenne rá kérdezned. Nézz utána, jár-e utánad adókedvezmény, be tudsz-e lépni valamilyen munkáltatónak járó pályázatba ami állja a bérköltséged, stb.
És ezeket ragadd meg előnyként kiemelve álláskeresésnél.
Szakma tanuláshoz pedig két államilag támogatott képesítés ingyenes. Esti felnőttképésbe járhatsz szakmai suliba is. Nézz körül a lakhelyed környékének Szakképzési Centrumanak sulijai közt.
1: Sajnos nem vagyok a legjobb beszédpartner jelen helyzetben. :( Saját magam számára sem tudok vigasztalást nyújtani, mások számára meg végképp nem. Ezen persze szeretnék változtatni, de alighanem csak akkor lesz lehetséges, ha magam is rendbe jövök, legalább nagyjából. Ettől függetlenül, ha úgy érzed, írhatsz nekem, ha úgy érzed segít.
2: Tartom velük a kapcsolatot. Ám ezidáig csak bolti eladó (hat év tapasztalatom van benne), takarító (???) meg raktáros-targoncás képzés indulásáról tudok. Még utóbbi lenne talán a legnormálisabb, viszont ahogy hallottam, ezzel sem könnyű elhelyezkedni. Bár a bolti eladói tapasztalat mellé hátha jól jön, még ha hosszú távon nem is ilyen területen kívánok elhelyezkedni.
Mindenesetre egy mérlegképes könyvelő, vagy pénzügy-számviteli, esetleg tb. ügyintéző képzésben lényegesen több fantáziát látnék. Más kérdés, hogy mellette miből tartom fent magam, miből fizessem a hitelt meg a számlákat? A hitelre mondjuk kötöttem biztosítást, elvileg max. fél évre kaphatnék törlesztésmentességet. Ezidáig még nem éltem vele. Ráadásul tartok tőle, hogy egy kötött program (legyen szó akár tanfolyamról, akár felnőttképzésről) a munkakeresést is tovább nehezít megnehezítené. Vagy rosszul gondolom és lehet, hogy pályamódosítóként még előnyként is értelmezné a munkáltató, ha legalább részben releváns a képzés a megpályázott pozícióhoz?
Mindenesetre tavasszal még volt egy folyamatban lévő képzésem (művészeti), és rendre húzták a szájukat a munkáltatók, amikor megemlítettem. Ezidáig úgy tapasztaltam, hogy nem sok helyen tolerálják a folyamatban lévő és/vagy tervezett tanulmányokat. Viszont így meg tartok tőle, hogy lustának, esetleg alkalmatlannak tartanak arra, hogy be tudjak tanulni egy belépő szintű adminisztratív/asszisztensi munkakörbe. Elhallgatni mindenesetre legfeljebb olyan munkahelyeken tudom, ahol fix idejű, általános munkarend van, amivel a képzés időpontja nem ütközik.
A mérlegképes könyvelőre majdnem jelentkeztem is, de végül a fenti okok miatt nem iratkoztam be. Persze lehet, hogy utólag még be tudnék csatlakozni. Nagy a dilemma részemről, hogy mi legyen előbb, a képzés vagy a munka…
válasza: válasza:Azért reménykedtem benne, hogy legalább ebben a témakörben akadnak olyanok, akik hasonló cipőben járnak, esetleg már túl vannak ilyen időszakon, pszichológusok, pszichiáterek, coachok, stb. és tudnak pár hasznos infóval, tanáccsal szolgálni. Oké, nyilván a munka lenne elsődleges, attól kapásból javulna a kedélyállapotom, jövőképem, anyagi helyzetem, de rohadtul nem akar összejönni.
Interjúkra még csak-csak eljutok, de onnan soha tovább (az értékesítés nem számít, mert mások lehúzása az én szememben nem munka).
Feltételezem, ha mentálisan egyenesbe jönnék, legalább nagyjából, az dobna az interjús esélyeimen. Járok ugyan pszichiáterhez, de anyagilag nem
engedhetek meg magamnak több hónapnyi rehabot. Nagyon kellene már a társaság, a hasznosság érzése, a fix napi rutin és a pénz. :(
válasza:"Azért reménykedtem benne, hogy legalább ebben a témakörben akadnak olyanok, akik hasonló cipőben járnak, esetleg már túl vannak ilyen időszakon, pszichológusok, pszichiáterek, coachok, stb. és tudnak pár hasznos infóval, tanáccsal szolgálni."
Babám, az ilyen szakembereknek is szaktudása van, amiért tanultak, pénzt, időt energiát fektettek bele. Mit gondoltál? Hogy itt majd ingyenes tanácsadást fog neked tartani egy szakember aki ebből él?
"Nagyon kellene már a társaság, a hasznosság érzése, a fix napi rutin és a pénz. :("
A napi rutint saját magadnak kell kialakítanod a saját szokásaid szerint. Pl reggel felkelsz, elintézed a dolgod (takarítás, boltba menés, otthoni háztartási dolgok), és legyen egy dedikált időd rá, hogy leülsz net, gép elé, és hasznos dolgokkal kötöd le magad. Álláskeresés, online portálok böngészése, netes intézhető ügyek el intézése, hírek olvasása, tájékozódás stb. Ez is legyen egy külön időszaki program.
Társaság építéséhez meg pont nem kell pénz. Különböző face csoportokhoz csatlakozhtasz (szakmai, érdeklődési körnek megfelelő, társkereső), társkereső és hasonló ismerkedős oldalak,portálok stb.
Le írtuk milyen képzési, fejlődési lehetőségeid vannak. Most már saját magad is mozdulj meg kicsit a lehetőségek irányába azért!
válasza:Szia,
Pszichiáternél kérdezz rá van e valami önsegítő vagy önismereti csoport ahova járhatnál. Az segíthet.
Lelki részéhez sajnos nem tudok mit hozzáfűzni, én is rottyon vagyok egy ideje.
Munka.. tudom hogy nehéz, de vállald be azt ami adódik.. fizutól függetlenül, éttermekben pl megkérdezheted vesznek e fel konyhai kisegítőt.. Lehet jobb ha személyesen is kérdezősködsz.
Nekem van munkám (úgy 1 hónapja) hasonló cipőben vagyok mint te, de semmi nem lett jobb, ugyan úgy depressziós vagyok, talán még jobban is mint előtte. Evvel csak annyit akartam mondani hogy attól mert lessz munkád.. ami tök jó, attól még lelkileg nem leszel jól, emiatt kellene az önismereti csoport vagy pszichoterápia.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!