Pszichológus váltáson gondolkodom. Mikor érdemes?
Egyszerűen soha nem tudtam megfizetni őket, ahogy ma sem. Tavaly márciusban családsegítőkhöz mentem öngyilkossági hajlamokkal, mert utáltam a dolgozás alapaspektusát és nem tudtam élni a gondolattal, hogy nekem dolgoznom kell a létfenntartásért (sőt, mai napog így állok ehhez).
Ott adtak egy fülest, hogy van a városunkban ingyenes, TB által finanszírozott klinikai szakpszichológus az addiktológián. Lényegében ha videojátékfüggőnek állítom be magam akkor már kaphatok is időpontot (amit könnyű volt mert ekkor napi 16 órákat neteztem és ha tehetném legszívesebben mai napig azt csinálnám)
Márcisutól júliusig heti szinten, júliustól novemberig 2 hetente ültünk össze. Azért váltottunk kétheti alkalomra, mert júniusban továbbküldött pszichiátriára gyógyszeres kezelésre kemény depresszió gyanújával, de én megtagadtam.
Az égvilágon semerre nem haladtunk, túl csökönyös voltam a munkagyűlöletemmel kapcsolatban és egyszerűen nem hallgattam rá kb. soha. Decemberben megerőltettem magam nagynehezen női okokból és elmentem dolgozni de RÜHELLTEM mint minden munkát a világon. A munka miatt online folytattam a pszichológussal.
Januárban annyira magam alatt voltam, hogy már terveztem megint az öngyilkosságom. Akkor újra heti alkalommal ültünk össze, eredménytelenül. Májusban kb. lemondott rólam a pszichológus és már nem adott új időpontot. Júiusban felmondtam és eközben beadtam a jelentkezésemet egy önsrorsrontó módon egy iskolába külföldön, ahova valahogy felvettek (azért önsorsrontó, mert 1.: Nem érdekel egy cseppet sem a szak és hülye is vagyok hozzá mint a föld, 2.: Lényegében 0 pénzzel jöttem ki és lehetetlen munkát találnom, kb 2 hónapig húzom még a tartalékokból).
Júliusban próbáltam a pszichológussal felvenni megint a kapcsolatot, de egy ideig kb. nem is akart adni időpontot mindenféle kifogással, majd augusztusra adott amit visszamondott. Most nagynehezen holnapra végre sikerült megint valami intézni, de simán visszamondhatja addig aznap, mint ahogy múltkor tette.
Mikor lenne érdemes elgondolkodni a váltáson? Egyáltalán van értelme nekem pszichológushoz járnom, ha alig fogadom meg amit mond mert egy genetikai hulladék ember vagyok?
De ez az, hogy nem akarok dolgozni. Rühellem, utálom. Akárhol is dolgoztam eddig, a leghosszabb idő amit kibírtam az 7 hónap volt, a második leghosszabb meg 3 hónap. A hányás kerülget a munka gondolatától is, hogy 40 órámat valami rámkötelezett tevékenységre kelljen áldoznom csak hogy megéljek. Csak mert aki nem dolgozik az ne is egyék. Hidd el, ha lenne rajtam egy gomb ami fájdalommentesen kicsinál, már megtettem volna. és mind ezt csak és kizárólag a munka aspektusa miatt. Munka mellett NEM LEHET ÉLNI.
És igazából szerintem egyetem mellett sem. Csak annyival jobb itt, hogyha tudsz puskázni, akkor a vizsgákon kívül másra nem kell bejárni kb és időt fordítani, a szorgalmi időszakot anno végig játszottam, mert vizsgákra csak kicsalni ültem be. Viszont itt kint ez nem tűik olyan egyszerűnek mint Magyarországon volt... Főleg nem mesterképzésen.
Nem lehet csak őgy bemenni más város pszichiátrájához ha jól tudom. Csak ahova tartozol. De ha lehetne is, 120 km-t ingázni orvos miatt kínkeserves lenne. Magánt pedig nem tudok megfizetni.
Nekem a 40 óra munka valahogy olyan érzés mintha 140 lenne. Ahogy vége volt a napnak kb. aludni és monitort bámulni volt időm és erőm. Pedig akkor nem kellett semmi házimunkát sem végeznem. Engem pl. itt a kollégiumban jelenleg megesz a kosz és a mocsok, nem tudom magam rávenni a házimunkára még egyetem mellett sem.
Számomra soha semmi nem volt élvezetes, max a videojátékok streamelése volt. Csak azt meg 10 éven keresztül csináltam, mindenféle siker nélkül.
Online van, igen. És igen, külföldön vagyok, hónapok múlva kapok csak itt TB-t és minden más papírt. Ami vicces, mert papírok nélkül munkát sem tudok vállalni, és a leggyorsabban is itt 3-4 hónap amíg megkapom ezeket a papírokat, addig meg nem fogom kihúzni sehogy, mert 2 hónap lakbér + kis kaja pénz lenulláz teljesen.
Psziciáterhez nem tudok így menni, amíg nem kerülök haza.
Itt is van orvos és TB csak hónapokat kell várni amíg megkapok minden dokumentumot, amire sajnos most nincs időn.. Dolgozni meg semmi áron sem akarok. Akármennyire is elengedhetetlen. Így biztos hogy nem akarok dolgozni, dolgoztam eleget egy életre, az a 3+6 hónap bőven elég volt. Nem tudtam a munkán kívül semmivel sem foglalkozni, semmire nem volt erőm, kínszenvedés volt minden nap.
Az tart itt kint, hogy egy jóléti skandináv állam és az emberek kicsit kedvesebbek itt, mint otthon voltak velem a magyarok... Nem olyan mérgező ország és nagyon modern minden. De amúgy ezen kívül nem sok minden. És ja, ürügy a """tanulás""", bár semmi értelme, mert 2 hónap múlva a kollégiumot sem tudom fizetni, úgyhogy mindegy,
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!