Érdemes lenne felkeresnem egy pszichológust?

Sziasztok!

Rettentő hosszú sztori, de megpróbálom röviden összefoglalni a dolgokat.

Az életem folyamán elég sok olyan dolgot nem sikerült lezárnom, ami úgy gondolom, hogy hatással van a mostani Énemre, nem csak szellemileg, hanem egészségügyileg is.

Az első érvágás és talán a legnagyobb trauma gyerekkoromhoz köthető, azon belül is általános iskola alsó tagozatára.

Kövér voltam és nem éppen szerencsémre egy olyan közegbe jártam iskolába, ahol mindennaposak voltak az emiatti atrocitások, de nem csak szóban, hanem fizikailag is. 4 éven keresztül (sőt, még óvodában is, de akkor még nem fogtam fel annyira a helyzet komolyságát) majdnem minden egyes nap többen is megvertek. Az ilyen embereknek pedig nem kell semmi indok, elég, ha kövér vagy. Aki benne volt ebben, az pontosan tudja, hogy miről beszélek és azt is pontosan tudja, hogy ebből nincs kiút. Nem lehetett azzal elintézni, hogy szóltam a szülőknek, vagy a tanároknak, mert akkor csak magammal csesztem ki, mert másnap már nem csak azért vertek meg, mert kövér voltam, hanem mert szóltam erről otthon és a tanároknak is. Nekik hála, 0 önbizalommal rendelkezem a mai napig és az önbecsülésem is a negatív irányba közelít..

Volt egy időszak, ahol elképesztően hipochonder voltam és kényszerbeteg. Ezt szerencsére sikerült leküzdenem egyedül, fogalmam sincs hogyan, de sikerült.

Jött a középiskola, ahol a kövérségem még jobban eldurvult, azonban itt már nem volt semmi negatív hatása ennek, nem bántott senki, sehogyan. Életmódot váltottam, lefogytam, azóta is edzek heti 4-5 alkalommal és a mindennapom része lett a sport. Ezzel jött némi önbizalom is, és elkezdtem ismerkedni.

Ez pedig a második kisebb "trauma". Megismertem egy lányt és elég csúnyán átvert. Ez volt lassan másfél éve és azóta senkivel nem beszéltem. Úgy gondolom, hogy ez sem normális, mint ahogyan az sem, hogy valószínűleg még most sem sikerült 100%-ban lezárnom ezt a dolgot, mert vannak napok, amikor ritkán vele álmodom. A kapcsolat egyébként jelentéktelenül kevés ideig tartott, de ezt megelőzte több, mint fél év ismerkedés és mivel nem ismerkedtem soha, ezért eléggé meghatározó dolog volt ez az életemben.

Az edzés hatására kialakult bennem egy testképzavar, gyűlölöm magam, nem tudok tükörbe nézni és az ételekkel is valami borzalom lett a kapcsolatom. Minden ételben csak a számokat, kalóriákat látom..

De, ami a legjobban feltűnt, hogy az utóbbi 2-3 évben olyan szinten introvertált lettem, hogy az valami hihetetlen. Semmi kedvem semmihez (az edzésen kívül) és senkihez. Képes vagyok napokat eltölteni úgy, hogy nem szólok itthon senkihez sem. Nem járok sehová, csak edzeni. Nincsenek barátaim, nincs egy olyan ember sem, akinek eltudnám ezeket mondani. Mindent magamba kell tartanom, mert 100%-ig nem tudok megnyílni senkinek sem, még a családon belül sem és így az ilyen dolgokról senki sem tud, amiket itt leírtam.

Ez a szorongás, stressz pedig kezd az egészségemre is rámenni. Óránként felébredek, és habár nem vagyok fáradt ez akkor is zavar, mert ez nem normális. Régen is felébredtem párszor, de nem óránként.. Ez a mostani 2 évben lett ilyen gyakori és emiatt gondolok a stresszre, mint lehetséges probléma.

Illetve, bármennyire is rossz ezt leírni, de sokszor eljátszok a gondolattal, hogy mi lenne akkor, ha már nem lennék, mert így megszűnne minden problémám. Ez a legmeglepőbb, mert soha nem gondoltam, hogy ilyen dolgok eszembe fognak jutni. Úgy képzeljétek el, mintha lenne előttetek egy gomb, amit, ha megnyomtok nem vagytok többé és mindennek vége. Na ezt a gombot én gondolkodás nélkül megnyomnám, csak tudom, hogy ezzel a családomnak ártanék, mert Ők fognak az én hülyeségem miatt szenvedni mert már nem vagyok. Szóval nem feltétlen az öngyilkosságról van szó, mert bármennyire is rossz lesz a helyzet, soha nem tudnám ezt megtenni. Sokkal inkább arról van szó, hogy csak jó lett volna meg sem születni.

Tudom, hogy ezek a dolgok sokaknak nem igazi problémák és hálás lehetnék, hogy nincs semmi komoly betegségem stb., de mindenkinek a saját problémái a legnehezebbek és mindenkinek vannak olyan dolgok az életében, amik később hatással lesznek rá.. Úgy gondolom, hogy a fentebb leírt dolgok már túlzottan befolyásolnak engem.

Most jön talán a legrosszabb része: 20 éves vagyok. 20 évesen simán eltüntetném magam, pedig még előttem az élet.