Felnőttkori identitáskrízis/egzisztenciális krízis, önbizalom fejlesztés, kapunyitási pánik, illetve depresszió és motiválatlanság problémájával kihez érdemes fordulni? Pszichiáter (pszichoterápia) vagy tanácsadó pszichológus?
Sajnos már régóta halogatom a szakember felkeresését, aminek mostanra meg is lett a böjtre, mert hibát hibára halmoztam, évekig egy helyben toporogtam egy lélekölő munkahelyen, majd hirtelen felindulásból ostoba döntéseket hoztam. Több képzésbe belefogtam, de végül mindet otthagytam az első adandó nehézségnél, ezért perpillanat csak egy érettségim van, meg egy befejezetlen egyetemi képzésem (bölcsész szak, szakdolgozat+záróvizsga hiányzik). Sajnos a legtöbb dologhoz a motivációm egyenlő a nullával, ezért könnyen feladok dolgokat. Ezt a hibás, önsorsrontó “áldozati” mentalitást mindenképpen magam mögött akarom hagyni, de egyedül nem megy. Sajnos érzelmi téren nem számíthatok a családomra, barátaim sem igen vannak, azt a kevés embert, aki még hajlandó velem néha szóba elegyedni, nem szeretném az állandó panaszkodásommal traktálni.
Szeretnék sikeres, boldog és kiegyensúlyozott emberré válni, szeretném megtalálni, hogy mik az erősségeim és ennek megfelelően tovább képezni magam egy lehetőleg minél piacképesebb irányba, de nem tudom merre induljak el.
válasza:"ezért perpillanat csak egy érettségim van, meg egy befejezetlen egyetemi képzésem (bölcsész szak, szakdolgozat+záróvizsga hiányzik)"
Azzal a büfészakkal sem érsz többet a munkaerőpiacon úgyhogy túl sokat nem veszítettél hogy nem fejezted be, ilyenekre kár időt pazarolni.
Elsőkörben ragd helyre az önbizalmadat, addig felesleges karrierutakat és életviteli tanácsokat nézni. A coachok jellemzően bohócok, semmi értelme nincs, jellemzően szakképzetlen kóklerek. Pszichiáterhez felesleges menni, annyira nem vagy súlyos eset hogy ezt gyógyszerrel kelljen kezelni. Egy értelmesebb pszichológussal beszélgess el és kész.
A nyelv miatt még talán érhetne valamit az a diploma, de sajnos az abszolválás éve óta nem használtam, így sajnos sokat felejtettem az elve csekély tudásomhoz képest is. Bár lehet többre mennék, ha nyelviskolában frissíteném, illetve fejleszteném fel a szóban forgó nyelvtudásom.
Az önbizalom fejlesztés jól jönne, bár nem tudom, ebben mennyire tud segíteni egy szakember.
A családom, illetve párkapcsolati mellényúlásaim lerombolták, a munkahely és az a hobbimat érintő kudarcélmények pedig csak még tovább süllyesztették. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy miben vagyok jó, vannak-e olyan kompetenciáim, amelyeket több-kevesebb tanulással, fejlesztéssel piacképes tudásra, illetve pénzre tudnék váltani.
Azt mondják, hogy a környezetünk visszajelzéseiből leszűrhetjük, hogy mik az erősségeim, de engem gyakorlatilag nem igazán dicsért meg senki, amióta felálltam az “iskolapadból”. Őszinte, érdek nélküli dicséretet kizárólag a tanáraimtól, oktatóimtól kaptam. Az igazat megvallva képtelen vagyok megállapítani mikor őszinte egy bók és mikor mondják érdekből, kedveskedésből, vagy éppen szánalomból.
válasza:Akkor így első körben inkább tanácsadó pszichológust érdemesebb keresnem, nem pszichoterápiát alkalmazó pszichiátert? Bár, ha időközben kiderülne, hogy mélyebben gyökerezik a probléma, és/vagy kívül esik az adott szakember hatáskörén, akkor gondolom úgyis továbbít az illető valakihez.
Amúgy igen, sajnos valóban nagyon tanácstalan vagyok. Szeretném végre helyrehozni és normális kerékvágásba terelni a finoman szólva is félresiklott l életemet, csak fogalmam sincs, mivel kezdjem és merre induljak el. És, ami talán a legfontosabb: Honnan szerezzek
önbizalmat és motivációt? :( Mert, noha szerintem sokszor jó kezdeményezéseket tettem, de ezidáig kivétel nélkül mindig feladtam valamennyi, a sorsom jobbá tételére irányuló törekvésemet (pl. képzések, költözés, nyelvtanulás, stb.), ezért ragadtam bele a posványba.
válasza:Nem látok beléd, nem tudom, mennyire vagy mélyen lelkileg, de az általad leírtak alapján nem gondolom azt, hogy gyógyszeres kezelésre szorulnál, szóval inkább a pszichológusi irányt javasolnám.
Hogyan szerezz önbizalmat és motivációt? Ezt alapvetően ne a környezetedtől várd, hanem tudatosítsd az értékeid, és fejleszd magad, az erősségeid. Tűzz ki kisebb változtatásokra irányuló célokat és teljesítsd azokat, hogy legyen sikerélményed.
válasza:Igazság szerint az ok, amiért felmerült nálam a pszichiáter gondolata, hogy szoktak lenni öngyilkossági gondolataim, egy hónapban többször is. Általában különböző triggerek váltják ki nálam ezeket az intenzív negatív érzelmeket, pl. alulteljesít egy rajzom, amin 8-10 órát dolgoztam, a közösségi médiában.
Tudom, semmiségnek tűnhet, de számomra jelenleg az alkotás jelenti az egyetlen vigaszt és örömforrást az életemben. És amikor ezen örömömet megosztanám a világgal, hogy nyerjek némi megerősítést arra vonatkozólag, hogy igenis érek valamit, rendre ennek ellenkezője nyer bizonyítást. Hiába kapok, teszem azt 20 lájkot egy rajzra, ha mellé jön 1-2 dislike/downvote, akkor máris úrrá lesz rajtam a negatív gondolatspirál, hogy szar vagyok, mindenki utál és nem értek semmihez. Tisztában vagyok vele, hogy nem egészséges külső forrásból származó visszajelzésekre alapozni az önbecsülésemet, de máshonnan még ennyi pozitív inger sem ér, mint a rajzaimon keresztül. Mindenesetre ez az online rajzmegosztás számomra kétélű kard. Viszont ezt leszámítva ötletem sincs, mivel tudnám táplálni az önbizalmamat. Egy korábbi javaslat alapján például egy-egy rajz elkészítése reális rövidtávú célkitűzésnek számít és ha úgy sikerül, ahogy elterveztem, máris megvan a sikerélmény, ugyanakkor online rendre alulteljesítenek az alkotásaim, ami rommá zúzza a maradék önbizalmamat is. Ha nem osztom meg, akkor meg értelmetlennek érzem a fáradozást.
Mindenesetre természetesen nem szeretnék véget vetni az életemnek, de mivel az utóbbi időben kudarcok sorozata ér, senki nem tud érzelmi támaszt vagy vigasztalást nyújtani a környezetemben, egyszerűen nem látom a kiutat. Gyakran úgy érzem, hogy csupán értéktelen emberi roncs vagyok, aki semmihez sem ért és nincs helye ezen a világon.
Sokszor annyira intenzív a lelki fájdalom, hogy legszívesebben szétzúzatnám a testemet, csak hogy megszűnjön/eltereljem a figyelmemet.
Úgy érzem mielőbb óriási szükségem lenne külső segítségre, de augusztus vége előtt nem kaptam időpontot még fizetős szakemberhez sem.
válasza:Én a pszichoterapeuta pöttyöt választottam, de nem a pszichiáter miatt, szerintem pszichológus is elég neked, viszont mindenekelőtt a depressziódat kell megtanulnod kezelned, uralni, mert el sem tudod képzelni, hogy az mennyi mindenre hat az életedben, kezdve az önbizalmaddal.
A depresszió egy olyan állapot, amely az élet minden gondolatára és érzésre hat, tehát amíg azt nem ismered meg annyira, hogy fityiszt tudj mutatni neki, addig fölösleges bármi másra fókuszálnod, mert a depressziód bele fog szólni és azt fogja mondani bármit is csinálsz, hogy az nem elég jó, tehát ezért a legsürgősebb pszichológusnál terápián megismerni magadat, a depressziót, mert különben semmi más sem fog használni.
A depresszió ráadásul olyan, mint egy függőség: lehet nélküle élni, érezni és gondolkodni annak is, aki volt már depressziós, de attól a depresszió még a háttérből fog figyelni és fenyegetni, hogy bármikor könnyedén visszatérhet, és akkor aztán visz mindent, nem csak az önbizalmadat: a munkád, a párkapcsolatodat, az étvágyad, motivációid, és végül az életedet is. Én már csak tudom, mert hasonló helyzetben voltam, aztán pszichológus terápiájára jutottam. Hidd el, hogy amíg a depressziódat nem tanulod meg kezelni mind a depresszió, mind saját magad jobb megismerése céljából, addig bármi más a depresszió áldozata lesz!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!