Miért nem segít ha belegondolok hogy lehetne nekem sokkal rosszabb?

Durván mentális beteg vagyok és mostanában alvásproblémáim lettek amik teljesen kicsinálnak engem meg a környezetemet is.

Néha belegondolok abba hogy rendben van, nem túl rózsás a helyzetem, de születhettem vagy kerülhettem volna ennél sokkal rosszabb helyzetekbe is.

Pl. ott van az a nő aki fiatalon végleg megvakult, neki milyen szar lehet meg ott vannak a gázai , egyéb arab övezetek lakói is ahol mindennapos a háború , kínzások , kegyetlenségek vagy pl. nem kell ilyen nagy dolgokra gondolni , ott van csomó ember akinek a szülei nem toltak mindent a segge alá mint nekem és teljesen egyedül kell helytállniuk az életben, dolgozniuk kell mert ha nem akkor utcára kerülnek és senki sem fogja megszánni őket. Ilyen emberből pl mennyi van.. és még sorolhatnám.

Szóval belegondolok ezekbe de mégsem tudok őszintén örülni annak hogy nekem jobb sors mint nekik.

Inkább azokra irigykedek akiknek nálam is egyszerűbb és jobb sors jutott. Számtalanszor elmondom hogy egy egyszerű életet szeretnék amiben nincs semmi bonyodalom, nincs semmi izgalom, csak élek mint hal a vízben, megvan mindenem és azt csinálok amit akarok. Az ilyen emberekre irigykedem és reménykedem abban hogy egy nap majd nekem is egyszerűvé válik az életem.