Egyre nehezebben megy, hogy elfojtsak magamba mindent, de nem tudok segítséget kérni senkitől. Ilyenkor mit lehet tenni?Mit gondoltok erről?
Nem akarok érezni semmit, ezért gyakran gondolok arra, hogy bántsam magam. Régebben vagdostam magam, és próbáltam ezzel kísérletet is csinálni, de végül nem tettem meg. Most már a vagdosást abbahagytam 1-2 éve, de sokszor vágyom rá, és jó érzés lenne. Tudom, hülyeség magam bántani, de legalább addig se fáj. Azt is tudom, hogy vannak pozitívabb dolgok, amikkel meg tudom magam így ‘bántani’, például az edzés, de az nem ugyanolyan érzés. Van, hogy hirtelen valami miatt nagyon ideges leszek, elkezdem magam ütögetni, karmolni vagy harapni. Le kéne álljak, nem csinálhatom, mert egyszer baj lesz ebből. Ezért sem vagdosom magam, mert egyszer fix, nagyon elkapna az ideg, és akkor megbánnám, amit csinálnék.
Igazából akkor bántottam magam először, mikor ért 10-11 évesen egy trauma. Az iskolában bántottak fizikailag, kést tettek hozzám, megaláztak mindenki előtt, a tanárok is. Én nem tudtam elviselni, ezért elkezdtem magam vagdosni. Igazából ekkor zuhantam mélyre, és azóta se tudok jobban lenni. Már nem ebbe az iskolába járok, meg azóta eltelt sok év, de nem tudom, ez hatással lehet-e rám, hogy bántani akarom magam, vagy pedig elveszteni a tudatom piával, ájulással vagy bármivel, csak ne érezzek semmit. De nyilván egyik se jön össze, így el kell viselnem.
Már nincs senki, akinek őszintén elmondhatnám, mi a baj. Már azt is bánom, hogy valakivel elkezdek beszélni, egyszerűen olyan szinten szarnak rám az emberek. Online voltak emberek, akikkel néha beszéltünk ilyenekről, de már semmi értelme, úgyse érdekel senkit. Meg igazából egyszerűbb, ha elfojtom. Élőben nincsenek barátaim, illetve be vagyok zárva itthon, nem mehetek sehova, nem engedik a szüleim. Igazából most sok emberben felmerül, hogy hát kérjek a szüleimtől segítséget, de nem lehet, nem értenek meg. Azt gondolják, nekem mint gyereknek semmi bajom nem lehet. Igazából apám többször próbált öngyilkos lenni, meg ilyenek. De amúgy a mi családunkban valahogy sose lettek így kifejtve az érzelmek, vagy hogy ha szomorú valaki, akkor beszéljen arról, meg ilyenek, őket nem érdekelte ez se.
Igazából, ha élőben lenne bárki, akit érdekelnék, mert igazából erre vágyom, hogy legyen valaki, aki szeret, és én is őt, és segítjük egymást. De lehet, valójában képtelen lennék élőben megnyílni, sose beszéltem élőben ilyenekről, csak mutattam, hogy minden rendben."
Egyébként lehet, már 10 éves korom előtt is voltak bajaim, de nem rémlik, pedig egész kiskorom óta rossz minden.
Elég hosszú lett, szóval köszi, ha elolvastad, esetleg még válaszolsz is.
Annyi még, hogy még nem tudok elköltözni otthonról, suliba járok.
A másik meg, hogy csak az válaszoljon, aki tud értelmes választ adni. A troll, illetve hogy fordulj Istenhez jellegű válaszok kíméljenek. Nincs semmi bajom a vallással, de nem segít ebben a vallás semmit.
válasza:Először is, nagyon bátor vagy, hogy leírtad, mi zajlik benned. Nem könnyű nyíltan beszélni ilyen dolgokról, és az, hogy megtetted, már önmagában egy fontos lépés. Azt is megértem, hogy nehéznek érzed a segítségkérést, különösen akkor, ha eddig nem kaptad meg azt a támogatást, amire szükséged lett volna.
Amikor azt érzed, hogy el kell fojtanod magadban mindent, az valójában azt jelenti, hogy hatalmas terhet cipelsz. Egy trauma, mint amit te átéltél, mély nyomokat hagyhat bennünk, és ez a fájdalom sajnos továbbra is kihat az életedre. Az önbántás vágya gyakran abból ered, hogy megpróbálsz valamilyen kontrollt találni ebben a fájdalomban, vagy elnyomni azt, amit érzel. De tudnod kell, hogy az, amit érzel, teljesen érthető és normális egy ilyen helyzetben, viszont a fájdalomra van más megoldás is, mint hogy bántod magad.
Nagyon fontos lenne, hogy találj valakit, akivel beszélhetsz ezekről az érzésekről, akár egy felnőttet, egy iskolapszichológust, vagy egy másik olyan embert, akiben megbízol. Tudom, hogy ezt nehéz elképzelni, különösen akkor, ha eddig nem találtál olyan embert, aki tényleg meghallgatna és megértene, de a segítségkérés nem a gyengeség jele, hanem az erőé.
Az is érthető, hogy nincs könnyű dolgod a családodban, ahol úgy érzed, nem kapsz megértést. Az, hogy apád is küzdött az életével, mutatja, hogy a családotokban nem egyszerű a helyzet. De az is azt jelzi, hogy a te érzéseid és problémáid valósak, és komolyak.
Ha most még nem tudsz elköltözni otthonról, próbálj meg találni egy olyan biztonságos helyet, ahol ki tudod adni a benned lévő feszültséget. Lehet, hogy ez egy hobbi, egy sport, vagy akár egy naplóírás, ahol leírhatod az érzéseidet.
Fontos tudnod, hogy nem vagy egyedül. Sok ember küzd hasonló érzésekkel, és van kiút ebből a helyzetből. A legfontosabb, hogy ne add fel, és próbálj meg olyan utakat keresni, amelyek segítenek enyhíteni a fájdalmadat. Ha úgy érzed, nagyon nehéz a helyzet, és úgy gondolod, azonnali segítségre van szükséged, akkor kérlek, gondolj arra, hogy vannak krízisvonalak, ahol azonnal beszélhetsz valakivel, aki segíthet.
A legfontosabb az, hogy tudd, nem kell egyedül megoldanod mindezt, és van remény a változásra, még ha most nem is úgy tűnik. A legkisebb lépés is számít, és már az is egy lépés, hogy beszélsz róla.
válasza:Tűnj innen a ChatGPT-ddel, 1-es! Nem szégyelled magad, használhatatlan közhelyeket ráborítani egy tanácskérőre?! A "Nem vagy egyedül" (dehogynem!) meg "a legkisebb lépés is számít" (milyen lépés?) pont a "Fordulj az istenhez" kategória, amiből a kérdező nem kér.
Kérdező, az istenhez ne fordulj, de az iskolapszichológushoz (ha esetleg nincs, akkor a szociális segítőhöz) igen, és ő tud majd beszélni a szüleiddel. Az egészségügyi ellátásodról való gondoskodás, ideeértve a pszichést is a szüleid állampolgári kötelessége. Klinikai szakpszichológusra, esetleg pszichiáterre van szükséged, és a szüleid lehetősége és egyben kötelessége, hogy ezt megtegyék. Ha valahogy 18 éves korodig nem oldódik meg, onnantól már saját jogon tudsz elmenni szakemberhez.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!