Mi a depresszió története történelmileg? Miből, honnan és miért alakult ki? Az ősember is lehetett depressziós?

Hadd tudjam már jobban a saját mentális egészségi állapotomat, köszönöm szépen.

Az a kihívás sajnos napjainkban, hogy ne cukros ételeket együnk és ne cukros italokat igyunk, mert sajnos a hozzáadott cukros és édesítős dolgok olcsóbbak, mint a cukormentes és egészségesebb dolgok.

Mialatt 0 hozzáadott cukor alapúan ettem-ittam, közben véget ért egy többéves párkapcsolatom és kirúgtak a munkahelyemről, mégsem estem vissza abba a mély depresszióba, amibe akár a párkapcsolatom alatt, akár előtte rendszeresen ezeknél kevesebb is elég volt hozzá, hogy öngyilkossági gondolatokig és tettlegességig is elnyeljen, ehhez képest mind a párkapcsolatom végét, mind a munkahelyi jogviszonyom végét könnyedén vettem.

Aki nem hiszi, próbálja ki maga is, ám baromi erős akaraterő kell ahhoz, hogy az ember elkerülje a cukros és édesítős termékeket, hiszen szinte mindenben van hozzáadott édesítő, és azért is működik úgy minden cukorfajta, mint a drogok, mert legalább olyan erős függőséget okoz, mint a kokain vagy a heroin, erre már kismillió kutatás is van, aki nem hiszi, próbálja ki maga is.

Én sem hittem és poénból próbáltam ki, és az elkezdeni a legnehezebb, amikor az ember elkezdi megtanulni minden egyes terméken megkeresni az összetevők szót, és amikor rájön, hogy nahát, még ebben is van cukor vagy más édesítő, akkor lemondani a megszokott dolgokról, az nehéz, de rögtön helyettesítőt kell keresni, így pl. a reggeli gabonapelyhekben pl. mind van cukor, amit én találtam, így fedeztem fel a zabkását, zabpelyhet, amelynek a gyors változatát elég csak leforrázni is, de persze jobb főzni, és nagy általánosságban az első három hét a legnehezebb a cukormentesítésben, mert akkor még a cukorfüggőség uralkodik, ám tényleg igaz, hogy elég három hét, mert én három hét után tényleg elmentem a kedvenc cukrászdám elé, hogy mit kívánok, és semmit, de semmit nem kívántam onnan, pedig előtte válogatás nélkül ettem volna bármit.

Arról nem is beszélve, hogy hirtelen mennyi pénzem maradt, hogy nem veszek úton-útfélen mindenféle cukros akármit fenntartani magamban a cukorfüggőségemet.

Tényleg új életem lett, és nem értettem, hogy miért nem tudtam ezt korábban, miért éltem olyan fárasztó életet, ahol minden hülyeségen kiakadtam, sokat sírtam, mérgelődtem, kiabáltam, veszekedtem, ám cukormentesen teljesen nyugodt és kiegyensúlyozott lett az életem.

Nem kapok semmiféle juttatást sajnos senkitől azért, mert megosztom a személyes tapasztalataimat, és én is baromi szkeptikus voltam, poénból és szkeptikusságból próbáltam ki, de igaza volt annak, aki nekem mondta, hogy mekkora függőség a cukorfüggőség.

Majd ha lesz rá több időm, megnézem, és aszerint értékelem a válaszodat, de addig is annyit, hogy én saját tapasztalatról beszélek, minden és mindenki más viszont bizonyára ki tudja, milyen érdekből, ugye... Ezen kívül abban is elég biztos vagyok, hogy hiába vagyunk mind emberek, mind elég különbözőek vagyunk, de ha azt vesszük alapnak, hogy pl. az alkoholra nincs szüksége a szervezetünknek, így tulajdonképpen tényleg méregnek számít, akkor ebből a szempontból pl. teljesen mindegy, hogy kiről beszélünk, mert minden egyes embernek, legyen akár gyerek, akár felnőtt nincs szüksége a növekedéshez alkoholra, tehát az alkohol méreg számára, tehát mégis levonhatunk minden emberre levonható közös konklúziót a személyes tapasztalatom mellett is.

Tényleg érdekel a téma, meg idővel remélem, nem felejtem meghallgatni azt sem, amit küldtél, mert szeretek erről elmélkedni, kommunikálni, gondolkodni, és örülök, ha mások is vannak itt olyanok, mint én. :)