Ma először hívtam fel sírva a pszichiáteremet, és szörnyen érzem magam. Szerintetek?

Most nem akarok hosszan belemenni, hogy ezzel töltsétek az estéteket, de bűntudatom van. Már vagy 4 éve ismerjük egymást (a nő pszichoterapeuta, de pszichiáter is, magánorvos) és SOHA nem hívtam fel, mindig írogatva egyeztettük, amit kellett. De ma valahogy teljesen szétestem, sírtam (sokszor előfordul de ilyenkor magamba fordulok a depresszióval és nem szólok másnak), és felhívtam. Fogalmam sem volt, hogy mit akarok, egyszerűen vele akartam beszélni, és hallani a hangját, nem is értem mi történt. Sírni sem látott soha, mindig "erősnek" mutatom magam nála is, nehezen tudok érzéseket mutatni, pedig tudom hogy kéne...

Nagyon aranyos volt, és kifejezetten örült neki, hogy felhívtam, nem tudtam kinyögni, hogy mit akarok, de már rögtön megértően szólt vissza, és beszélt velem egy darabig, hogy megnyugtasson. Azt is mondta, hogy hívjam, ha kell. De ennek ellenére tehernek érzem magam most, hiszek neki, hogy valóban örült, mert egy angyali nő, és azért már jól ismerem én is, de nem értem mi szakadt el ennyire bennem. Az alkalmak között azért mindig kibírtam nélküle, bármennyire is vagyok padlón.

24/L