Ez borderline lehet?

Gyerekként is problémás voltam, makacs, akaratos. Nehezen viseltem, hogy a tesóim elköltöztek.

Aztán kb 18 évesen lett rosszabb.

Akkor lett egy komoly kapcsolatom, (azóta is a férjem) és utáltam ha elment haverokkal, vagy a szüleit meglátogatta, képes voltam vagdosni magam, meg ablakon kiugrással fenyegetőztem.. azóta 30 vagyok, már ilyet nem csinálok, de azóta is gyűlölök egyedül lenni. Ha valaki lemond egy programot azt utálom akkor. Ha valakinek beteg a családtagja, kutyája, kirúgják stb nem tudom beleélni magam igazán a helyzetbe, nem sajnálok őszintén senkit. Tárgyakat se tudom elviselni ha eltűnnek, vagy tönkremennek. Egy elveszett hajcsatért képes vagyok áttúrni egy 120 literes büdös kukát vagy reflektorral világítani az ágy alá egy legodarabért, nem viselem egyszerűen el ha valami nincs meg vagy tönkremegy.

Kedvelek embereket, de csak csúnyábban néz rám vagy beszól valami enyhét onnantól utálom, (mindenféle sz.r, ge.i, k.rv.nak lehordom magamban vagy a halálát

kívánom) de újra tudom építeni ha tesz valami kedvemre valót.

Nincs önképem, nem tudom mit akarok az élettől, ezer minden érdekel, de mégsem érdekel semmi, ambivalens. Intelligens vagyok de nem érdekel komolyan egy munkaterület sem. Egyszerre lennék budai sznob meg egy csöves heroinfüggő. Mindent akarok és semmit. Utálom magam, tükörbe se szeretek nézni.

Vonzanak a drogok, néha füvezek, szerencsejátékozok néha, enni is össze vissza 2 hét koplalás majd 2 hét zabálás, hashajtózás is akár. Ha stresszes vagyok tépem a hajam, karmolom az arcom, falba vágok , sok a dühkitörésem.

Állandóan üres vagyok, magányos, pedig van férjem, 2 kutyám, 1 gyerekem, rengeteg barátom, jó munkatársaim, de azt érzem mindenki magamra hagy mégis, magányos vagyok, ami szinte felemészt. Ha pl valaki terhes lesz utálom azt is, fontosabb neki a terhesség mint én.

Néha bebeszélem hogy valaki rólam beszél, olyankor megint elönt az ideg.

Állandóan unatkozok, pedig főállás, háztartás, gyerek, 2 kutya, kert, sok barát mellett nem sok időm van unatkozni, de mégis, sokszor aludni se akarok. Menni akarok csak bele a világba, veszélyes szitukba, szeretek direkt a településünkön a ci.ánysoron sétálgatni. Néha arra vágyok bár megtámadnának, valami izgalom lenne..

Hol jó kedvem van hol rossz, hol motivált vagyok hol meg akarok halni.

Kb ilyenek..

Pszichológushoz járok 2 hónapja, ő pszichiáterhez akar küldeni.

2X voltam pszichiáternél,mindig depresszióval diagnosztizáltak.