Miért csak én nem vagyok képes megemészteni egy motoros halálát?

A tragikus esemény előtt szenvedélyesen motoroztam. Azóta a motort eladtam, végleg lettetem róla, szögre akasztottam a sisakom végleg.

Idén augusztus végén lesz hat éve annak, hogy három ismerősömmel és a sógorommal tartottunk hazafelé Siófokról. Dombóvár előtt meg kellett állni, mert a kocsi hűtővize felforrt.

Ebben a pillanatban egy holland motoros kb 180-nal elhúzott mellettünk, egy másodpercel késöbb írtózatos csattanás. Ezzel a sebességgel egy szabàlytalanul földútról kikanyarodó traktorral ütközött. A motoros hatalmasat repült, méterekkel lejebb, egy villanypózna alatt találtunk rá a felismerhetetlenségig kicsavarodott, összetört holttestére. Esélye sem volt, hogy túlélje, azonnal elhunyt. A traktoros férfi pedig összesett az úton, annyira sokkot kapott, mi is közel álltunk ehhez.

A traktorost szerencsére elítélték, de Magyarországhoz hűen nem kapta meg az elvárt büntetést.

Én nem bírok a láttotaktól azóta sem aludni néha, éjszaka néha ezt álmodom újra-újra.

Hogy tehetném túl magam??

Köszönöm a tanácsokat?