A lehető legdurvább szociális fóbiával, szégyenlősséggel és generalizált szorongással van akár 1% esély hogy ne legyek örökre egyedül? Van bármilyen gyógyszer/terápia erre?

Én sokszor már le is mondtam erről, de annyira ez a társadalom alapja hogy örökké szembe fog velem jönni nagyon kilátástalan belegondolni hogy mi lesz velem 40 évesen egyedül.

Nagyon beteg családból jövök, azon is csodálkozom hogy egyáltalán én hogy tudtam megfoganni az anyám annyira traumatizált, az apám meg annyira fóbiás, beteg.

Elképesztő szégyent kellemetlenséget érzek ha arra gondolok hogy kapcsolatban kell lennem, főleg bizonyos részeire.

Leginkább zuhanyzás közben szokott eszembe jutni a nagy fényben hogy nekem most ezt ha feleség lennék el kellene viselnem hogy itt egy meztelen férfi mellettem és hogy erre hogy volt képes több milliárd ember.

Volt már egy nő a családban egyébként, egy távolabbi rokon, aki egész életben egyedül volt, valószínű tőle örököltem, csak nem tudom pontosan mi a megnevezése…

Ennyire súlyos állapoton van gyógyszer, terápia ami tud segíteni vagy ebből nincs kiút?