A lehető legdurvább szociális fóbiával, szégyenlősséggel és generalizált szorongással van akár 1% esély hogy ne legyek örökre egyedül? Van bármilyen gyógyszer/terápia erre?
Én sokszor már le is mondtam erről, de annyira ez a társadalom alapja hogy örökké szembe fog velem jönni nagyon kilátástalan belegondolni hogy mi lesz velem 40 évesen egyedül.
Nagyon beteg családból jövök, azon is csodálkozom hogy egyáltalán én hogy tudtam megfoganni az anyám annyira traumatizált, az apám meg annyira fóbiás, beteg.
Elképesztő szégyent kellemetlenséget érzek ha arra gondolok hogy kapcsolatban kell lennem, főleg bizonyos részeire.
Leginkább zuhanyzás közben szokott eszembe jutni a nagy fényben hogy nekem most ezt ha feleség lennék el kellene viselnem hogy itt egy meztelen férfi mellettem és hogy erre hogy volt képes több milliárd ember.
Volt már egy nő a családban egyébként, egy távolabbi rokon, aki egész életben egyedül volt, valószínű tőle örököltem, csak nem tudom pontosan mi a megnevezése…
Ennyire súlyos állapoton van gyógyszer, terápia ami tud segíteni vagy ebből nincs kiút?
válasza:
válasza: válasza:Nálam is hasonló van, csak én ocd-s jelleggel.
Nem szeretem, ha kézzel hozzám érnek, mert mindenkit koszosnak érzek és hogy elkapok valamit.
Kezet sem szeretek fogni, nemhogy intim közelségbe kerülni mással.
Ettől még nézni megnézem, pl pornóban, de hogy én csináljam az más, pl a csókolózást undorítónak tartom fogmosás nélkül, de a legtöbb embert ez nem zavarja, egy kiadós, pörkölt után is képesek egymás emésztőrendszerében matatni nyelvvel:)
De nekem alapból fárasztó is egy ember közelsége, pl egy ágyban, de még egy szobában sem tudnék aludni senkivel, vagy, hogy azt kelljen csinálnom, amit a másik, pl egyszerre közösen enni, menni valahová.
Ez az autonómia teljes feladása.
válasza:6, nem? Akkor írd már le nekem.
A legnagyobb gond az, hogy nyilván a párokat nem lehet kikerülni…
Mindenhol ott vannak, a családtagok meg mindig is nyomást gyakoroltak rám, hogy legyen gazdag férjem… (csinos vagyok, próbálkoztak is már nálam nagyon vagyonosak is)
Csakhogy egyrészt én nagyon finnyás vagyok, másrészt iszonyatosan zavarban vagyok mindenféle szociális helyzettől, de főleg a kapcsolatoktól…
El sem tudom már mondani hogy mennyire irigylem az olyan nőket akiknek erős a gyomruk és bármilyen nem vonzó férfivel együtt tudnak lenni… ha lehetne egy kívánságom ez lenne, hogy ne számítson nekem a külső meg egyéb belső tulajdonságok.
Egyszerűen a randizás gondolta is elborzaszt, nem is értem hogy ez embereknek hogy megy…
Az érintéstől én is rosszul vagyok(kivéve ha olyantól jön akiért odavagyok, de olyannal meg nem találkozom) olyannyira hogy leblokkolok ha hozzám érnek, hogy ne kelljen szenvednem emiatt…
Egyszerűen el nem tudom képzelni hogy hogy lehetne ezen segíteni
Eleve hogy az apám hogy volt képes gyereket csinálni azt sem értem, mivel a boltba nem mer bemenni 50 évesen… undorító, életképtelen selejt. És én ebből lettem.
válasza:Úgy, hogy a szocializmusban mindenféle ember csinált gyereket, ha kellett, ha nem.
Sok volt a buta, aki fel sem fogta kivel áll össze.
Nagyanyám 16 évesen ment férjhez, majd elvált és 24 évesen újra férjhez ment.
Mindkét férje egy buta, alkoholista ember volt.
Maagasan vannak a nők igényei, így az ilyenek ma esélytelenek, max egy szellemi fogyatékos áll össze ilyen emberekkel, akiknek valami gondja van.
És sokszor a környezetük is bátorítja őket, hogy csináljanak gyereket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!