Mekkora a minimális IQ és az esély arra, hogy villamosmérnöki egyetemet végezshessek krónikus depressziósan?
Röviden sokan ajálják nekem a továbbtanulást (Igen szakközépre járok és villanyosnak tanulok), mivel hogy az elmúlt 3 évben számos szakbeli sikerben volt részem, amit főleg a kitartó csapatmunkának köszönhetek igy sokan motiválnak hogy menjek egyetemre, ezzel a probléma csak annyi lenne hogy van egy olyan érzésem mintha a környezetemben ezeknek az embereknek elment volna az esze...
Valójában felsem fogják hogy a villanyosmérnüki szak és egyébb technikumban tartozó szak tanulása felsőfokon már nem egy átlagos embernek való, tudom most azt gondoljátok hogy idővel és tanulással mindent ellehet érni, de valójában szerintem minden ilyen tevékenységhez van egy minimális emberi kapacitás ahoz hogy azt még időn belül eltudja érni, konkrétan a neten azt olvastam hogy egy villanyosmérnök átlagos IQ-ja 120 fölötti, de nekem egyenlőre mindenféle pontszámot adtak ezek az ingyenes vagy olcsó online tesztek amikre nem is igazán hagyatkozom (volt hogy 125 volt a maximum és néha becsúszott a szivfacsaró 91 is amikor majd öngyilkos lettem)...
Engem személy szerint érdekel a szakom a matek is bejönne ha értelmes matek tanáraim lettek volna a tanulmányaim során, viszont hát a szakirányú egyetemeken a jó matektudás az alap és minimális elvárás, csakhogy azzal a matek tudással amivel eddig engem tanitotak és ebből adódóan megtanultam kb. a s*ggem törölhetem ki, ráadásul súllyosabb mentális gondokkal is küzdök(extrém szorongás, depresszió)
Azt mondják ezek a mentális betegségek főleg a túlgondoló inteligensebb embereket érintik, viszont az én esetemben szerintem csak a normális IQ intervallumába tartozom...
nem tudom hogy miért vagyok ekkora balszerencsés mindenben, pl. ha kapok valamilyen sikerélményt az élettől én azért 10 x annyi lelki fájdalommal fizetek mint más, néha előfordul hogy géniusz de átlagban normális vagy akár retardált szintű kognitiv késségeim vannak...
A koncentrációs, rövidtávu memóriám kb nulla, visszont a hosszú távu memóriám, esetleges problémamegoldó késségem "kiváló"
válasza: válasza:#43 bmeg… én is ilyen vagyok, mégis elvégeztem (BME-VIK) Mondom, nem rinyálni, nem filózni, nem okoskodni kell, hanem csinálni. Azzal a módszerrel ami neked a legjobb… Lépésről-lépésre megcsinálni a kiadott feladatokat amit az egyetemen adnak. Lépésről-lépésre átmenni a vizsgákon, problémáról problémára megoldást találni. Fegyelezettség és szorgalom, ez a kulcsa, nem IQ kérdése ez.
Én nem tartom magam nagyon tehetségesnek ebben a szakmában, de mégis tudok ebben dolgozni és tisztességesen megélni belőle alkalmazottként.
válasza:Ne foglalkozz a tesztekkel.
Ha egyetemre akarsz járni akkor szedd össze a gondolataidat,tudásodat és a pénzedet ,mert nagyon kemény lesz.Az egyik haverom most bukott meg programozásból.
Szóval ahhoz ,hogy matekból felzárkóz ahhoz magán tanárhoz kell járnod ,ami pénzbe kerül.
A depresszióval azt csinálhatod ,hogy meditálsz,relaxálsz és sportolsz valamit.Emellett fontos lenne az ,hogy legyenek emberi kapcsolataid is szóval én szerintem járj el néha szórakozni is.
Ha ezek nem válnak be akkor szedj rá valami gyógyszert ,amit pszicháter ír fel.
válasza:46os, sosem voltam és nem is vagyok babonista, de viszont az amin napi szinten keresztül kell mennem az már bőven nem tanálok véletleszerűnek, mindenben szerencsétlen vagyok, emberi kapcsolatok, szocializáció, család, munka még nincs de már előre szerződésem van arról hogy amint leôretsôgiztem lesz egy ˇˇbiztosˇˇ munkahelyem, amit persze a mentális egéssségem simán még megtöret, mert ott tartok hogy jelenleg 2 hétig itthon vagyok abból letelt egy hét és az ágyból képtelen vagyok kikelni, jelenleg olyan súlyossá vált az álapotom hogy enni sem eszek, 0-24 számitogepezek és mindennek az oka a nárcisztikus anyám akit legszivesebben megölnék.....
Egyedül kell élnem vele, de már gyerekkoromtól kezdve azt kivanom hogy halna már meg mert ő váltsa ki bennem ezt az állapotot, mindenki azt javasolta h költözzek el...
Mégis miből? Mikor már az extrém teljesitmeny volt eddig tőlem hogy jártam rendszeresen iskolába(Amit főleg azért tettem hogy legalább egy kis időre is megszabaduljak itthonrol, mert idegemben felrobbantanám a házat)Szóval az emberek igen könnyen beszélnek mikor azt halogassák hogy csak költözz el itthonról, persze ők eggyátalán nincsennek lelikelg úgy tönkretéve hogy teljesen elhanyagolják magukat, nemhogy még saját lábamra álni ugy hogy az ágyból kikelni teljesitmeny...
Visszatérve a babonámra, amint emlitettem a szerencsétlenségem nos ez még a "jó" pillanatokba is beletartozik, mikoris valami jó történik nekem azért 10 x annyi szenvedést kell ugyan azért a "jóért" megélnem mint egy normális ember, magyarán rám mintha nemhatna az univerzum balancja vagy nem tudom... még az adott siker megélése sem olyan jó érzés, ebben az évben is volt rá példám amivel iskolai sikereket arattunk persze erős csapatmunkának köszönhetően értük el, erre amit én megélek belőle az annyi hogy rengeteg erőfeszités, számomra különösen megterhelő volt még az adot feladatot is elvégeznem, de nagy nehezen sikerült erre a szép eredményekre annyit kapok hogy a környezetem előttem hülyét csinál belőlem és kihasznál, lassan kezdek agyvérzést kapni hiába hogy csak 19 éves vagyok, hiába erőltetek meg valamit az életemben én azért csupa pofonokat kapok még a siker is pofonnal fizetődik ki, ezért pedig nincs értelme élni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!