Mekkora a minimális IQ és az esély arra, hogy villamosmérnöki egyetemet végezshessek krónikus depressziósan?

21es, csak szólnék hogy voltam én már szellemi fogyatékostól kezdve pánikbetegig minden diagnosztizálva és ez a fő ok ami el vette minden reményem, hisz egy szellemi fogyatékos kb. egy totál életképtelen egyedül magáról gondoskodni, lassú gondolkodása van és egyebek...

Én nem tartom teljesen magam annak, mivel néha van hogy briliáns ötleteim, remek problémamegoldó képességem van a probléma viszont, hogy ez a képesség csak ritkán jön elő és ez előtt kb 10x annyi ostoba hibát vétek el amit lehet más ember nem hibázna el és ezért tartom magam életképtelennek...

Figyelem, koncentráció, kitartás, életkedvhiány, magány és még sorolhatnám miben szenvedek már gyerekkorom óta...

"Ne az IQ-dra fogd azt, hogy lusta vagy tanulni. Ha az IQ-ddal lennének komoly problémák, akkor nem depressziósként, hanem szellemi fogyatékosként tengetnéd napjaidat, nem pedig szakmai eredményeket érnél el."

Igen lusta vagyok tanulni, mivel annak a tudata hogy megvan arra az esély hogy átlag alatti IQ-m lehet elveszi minden motivációm és kedvem hozzá, bővebben kifejtve a tudat hogy az adott anyagot mondjuk 3x annyi időbe kerülhet a számomra bemagolni elveszi a motivációm, mivel ha épp eszű lennék akkor maradna 3x több időm ami közben valami mást csinálhatnék...

És az egyetemen tegyük fel hogy egy épp embernek 5x többet kéne tanulnia mint a középsulin az alap matek azt mondja hogy hogy számomra ez 15x annyi lenne, vagyis én nem csinálnék az egész szemeszterben semmi mást, csak magolnék és a tanulmányaimra fókuszálnék minden szabad időmben, amint haza érnék a munkahelyemről...

Nem vagyok pedagógus, de szerintem mindennek megvan a határa különösen ezen a téren, hisz ha a leirtak alapján én bele vágnék akkor még legalább az 3 évig ezt folyamatosan csinálni hogy elérjem még az első fokú diplomát is kinszenvedés lenne, ráadásul mellete ott van az is hogy semmilyen életkdvem és motivációm nem lenne, hisz ott lenne még mögötten

miliónyi probléma és konfliktus ami lehúzna...

Nem is hiába választottam egy gyengébb középiskolát, mert tudtam hogy az itthon szerzett mentális terrorizmus nagy hatással volna a tanulási eredményeimre és valószinűleg meg is buktam volna máshol, amit bánok hisz ha jó messze mentem volna az otthonomtól talán a normális emberek közti lét lehet kigyógyitott volna, de már mind1...

Megöregedtem és kiégtem a sok szenvedésbe, kb. egy 80 éves emberként érzem magam aki alig bir és csak arra vágyik hogy meghaljon.

21es, mondjuk azt hogy hatalmas szerencséim voltak a szakmai sikereimben, főleg a csapatmunka tiszta eredménye, hisz egyedül képtelen lettem volna mindezt elérni, de másoldalt nékülem sem jött volna össze mindez.

ezzel arra akarok kilyukadni hogy simán lehetek még értelmi fogyatékos és az emberek 50%-a ezt is sugalja felém a másik fele pedig azt hogy nekem egyetemre kell mennem, de az is lehet hogy csupán hülyét csinálnak belőlem képtelen vagyok az emberekben bizni...

Ráadásul extrém túlgondoló vagyok, valakik azt mondogassák hogy főleg a magas agykapacitással rendelkező egyének képesek erre, de itt vagyok élő példaként bizonyitom a tényt hogy ez nem igaz.

Őszintén én abba a kategóriába sorolom be magam amibe fogyatékosnak vesznek, túl sok minden ért már eddig és nem maradt energiám folytani a semmit...

24es, "ez enyhe autizmus. Ami nem feltétlenül rossz dolog"

ja eggyátalán nem rossz dolog, ha nekem tényleg ilyen betegségem és ez lenne minden traumám kiváltó oka az nem rossz...

Semmit sem érek azzal hogy van egy adott terület az életben amiben kiemelkedő vagyok, miközben másban pedig visszamaradott, nem akarok ilyen lenni olyan akarok lenni mint mások.

Az nekem nem élet hogy lehet 1 évben 1-2 hónapig kb jól vagyok, visszont ennek az ára az hogy a maradanadó időben szenvedek csak...

Jobb lenne már meghalni

27es, képtelen vagyok összszedni magam, az itthoni környezet lehúz, amint kiszököm innen azonnal jelentkeznek a szociális szorongás extrém fajtái, olyan mintha láncal lennék ide kötve miközben ez ami itthon zajlik már rég nem normális, az orvosok pedig tojnak rá, hiába mondtam hogy anyámnak sürgős kezeltetés kell a nárcisztikus viselkedésére de tojnak rá, csak engem hibáztatnak ha dührohamot kapok és idegenben jól elküldöm őt, tudjátok hová...

Viszont ha ez továbbra sem változik meg én kezdek bekattani durván, már így is az vagyok de ez a folyamat egyre inkább fokozódik és egyre inkább gyorsul...