A pszichológusom szerint nagyon káros, hogy apám megpofozott. Valóban nem érdemeltem ez?

A pszichológusomnak meséltem, hogy amikor 19 éves koromban nyilvánosságra jutott, hogy a volt énektanárom több embert is molesztált gyerekként (engem nagyrészt csak érzelmileg manipulált, hogy beleszeressek, és 18 éves koromig el is hittem neki, hogy szeretett) akkor nagyon rossz időszakot éltem meg, visszajöttek az emlékek, ráadásul amikor beszéltem róla, hogy velem milyen “viszonya” volt akkor több régi zenész társam +szülők is ellenem fordultak, hogy ez magánügy, ne vegyem el a jó hírnevét, hisztis vagyok stb… Egyik este üzenetet kaptam, hogy egyesek aláírást gyűjtenek, hogy maradhasson tanár, illetve leszidtak amiért nem tartottuk a szánkat+”miért most jutott eszünkbe”.

Még sosem volt ilyen, de torkom szakadtából elkezdtem sírni és kiabálni, hogy “megölöm magam”, “nem bírom tovább”. Igen ez így utólag nekem is nagyon szégyenletes, de akkor annyira sok volt hirtelen minden, csalódott voltam és dühös is stb…hogy abban a pillanatban/időszakban ezt komolyan gondoltam. Erre apám nagyon dühösen bejött a szobába egyenesen felém és azzal a lendülettel hirtelen megpofozott, (ami tényleg kicsit erősre sikerült) és rám ordított, hogy “fejezzem már be a *rva életbe ezt a hisztit”. Utána másnap bocsánatot kért, csak megkért rá hogy szedjem össze magam. Én eddig úgy gondoltam megérdemeltem, de a pszichológusom eléggé kiakadt ezen. Ti mit gondoltok?