Nem tudok már sírni,pedig érzem hogy fáj a lelkem.Mi történt velem?

Nem fogom leírni az egész élettörténetemet.Valljuk be,sokminden történt.

Röviden: evészavaros vagyok 11 éve(félek a hizastol mai napig,és állandóan kalóriát számolok.Gyulolom a testem és akármilyen keveset is eszek utálom magam,hiába edzek)

Szorongásos ,és depresszív vagyok(szedek antidepresszánst)

Szakítottak velem mindezek miatt 4 év után,ami nagyon megviselt

Nem ért meg senki,nincsenek barátaim,aki volt ,az meghalt.

Sokat bántottak lelkileg a családban,és benne voltam egy bántalmazó kapcsolatban (ez egy másik volt,a legutóbbi)

Egyedül érzem magam,sokáig nem találtam munkát,de kitartottam,most van munkám de minden problémát magammal cipeltem.

Egy nagyon érzelmes és segítőkész ember vagyok,sokszor csak attól rám jön a sírás,ha valakit sírni látok,de egy ideje már nem.

Érzem,hogy rosszul vagyok,hogy egyedül vagyok,hogy nem számíthatok senkire,hogy annyira fáj ez az egész,hogy például nem tudom magam elfogadni.Rémálmaim vannak,remeg sokszor a kezem,az arcomon látszik hogy megviselt.Be van esve a szemem,rosszul alszok és van hogy alig.Maximalista vagyok,és túlzottan érdekel mások véleménye.

Soha nem kaptam elismerést senkitől,annyira hiányzik a szeretet.Itt fekszem az ágyban,teljesen kiüresedve,még a is fájó lélekkel,és nem tudom mi tenne jót.

Semmi nem Vidít fel.

Régen énekeltem,de már nem megy,nem örülök tőle jobb kedvre,nem segít az edzés sem,egyszerűen semmi.

Boldogtalan vagyok 23 évesen,kimaradtam egy csomó dologból,nem volt gyerekkorom.

Dolgozok,edzek,haza jövök,nézem magam a tükörben és undorodom,aztán kezdődik elölről a nap

Ez a rutin.

Ismerkedni nem szeretnék egyenlőre,nem is tudom hogy tudnék-e már bízni.