Segítség nélkül ki lehet gyógyulni a poszttraumás stressz szindrómából?

Amikor a traumafeldolgozás egyedül sikerül, olyankor az legnagyobb részt azon múlik, hogy kivételesen szerencsés formában jön szembe veled az életben a traumatikus helyzeted, és kisebb részben azon, hogy ebbe az ideális helyzetbe önként beleálltál, majd 200%-ban oda tudtad tenni magad azért, hogy győztesként gyere ki belőle.

Tehát ha egyedül akarod megoldani, akkor végül is tátott szájjal várod a tökéletes sült galambot, és még az sem biztos, hogy meg tudod majd rágni – márpedig ha nem sikerül, akkor még rosszabb lesz. Pl. célirányos pszichológiai műveltség, komolyabbra fejlesztett önismeret nem árt hozzá, mert a traumatikus helyzetben hiába erőlködsz, ha azt sem érted, mi történik. Ott olyan beégett reakcióknak kell ellenállnod, amiknek az ellenkezőjét tenni a legrémisztőbb dolog a világon. És hogy meg mered próbálni, az még nem siker.

Ha pedig esetleg olyan helyzetbe állsz bele, ami távolról sem ideális, akkor kb. semmi esélyed megúszni, hogy újratraumatizáld magad, amitől rosszabb állapotba kerülhetsz, és esetleg évekig nem leszel újra alkalmas egy gyógyulási kísérletre.