Milyen a depresszió?

Siman lehetett depresszio, amiben voltal.

Nekem sulyos volt, ebredes utan orakig ki se birtam kelni az agybol, semmihez nem volt erom vagy motivaciom, en spec sokat aludtam, de osszevissza es nem jol, enni is a legegeszsegtelenebb kesz kajakat meg csipszet tudtam (amugy imadok fozni, de akkor az se ment), nem akartam elni, bar konkret ongyilkossagi gondolataim se voltak, elvonultam, senkit nem akartam latni, minden zaj idegesitett, hamar felcs_szltem az agyam, folyton iszonyu faradt voltam. Rettento megerolteto volt barmit is megcsinalni. Szomoru? Hat en inkabb abszolut semmit nem ereztem, legtobbszor.

Az a baj hogy rengeteg ember azt hiszi hogy tényleg az a depresszió mint amit az egyes ír, így nem veszik észre a valódi depressziósokat.

Ha valami okozza, már nem depresszió hanem egy teljesen jogos szomorúság. A depresszió végletekig leegyszerűsítve egy biokémiai probléma az agyban. Akármilyen tökéletes életed lehet, akkor is lehetsz depressziós mert nem racionális.

Kicsit a fóbiához hasonlítanám, az is egy nem racionális félelem. Ha rettegsz valakitől aki korábban bántott, az nem fóbia.

Gyógyítani nem nagyon lehet, csak kezelni, kordában tartani.

Nem feltétlen szomorú, az atipikus depressziósok pl. képesek örömérzetre.

Az ingerlékenység, pesszimizmzs, negativitás sokkal jwllemzőbb, mint a szomorúság.

De a te örömképtelenséged más fajta, sajnálom h lehordtak. Bennem ronda, szürke örömképtelenséget a Xanax váltott ki, döbbenetes volt, mert tőlem idegen.

3

De elmulhat.

Egyebkent egyreszt igazad van a kialakulassal kapcsolatban, de a test es a lelek nwm fuggetlen egymastol, hatnak egymasra kolcsonosen. Lehet, hegy kulso esemeny(re valo reagalasunk, pl vesztesegerzes) jarul hozza az agyi kemia felborulasahoz ezekben az esetekben. Es van, amikor nincs kulso esemeny, amihez kotheto lenne. A tudomany nincs teljesen kepbem a kialakulasaval, de ez a ket verzio mind valid.

Es igen, van olyan, hogy nem depresszio, hanem normal szomorusag, es a koznyelv rosszul hasznalja, tulhasznalja a kifejezest, sajnos ez egyfajta trend mostanaban. A depresszio ezerszer osszetettebb es kegyetlenebb mint a hetkoznapi szomorusag.

6

Oke, de ez hogy jon a kerdeshez?

Korb a Felfelé a lejtőn -ben elég jól leírja, hogy az agy különféle területein mi történik a depresszió kialakulása közben és annak hatására. Ez ilyen ismeretterjesztő, jó stílusú könyv, ajánlom.

Az én agyam pl. abban torzít, hogy csak a rossz dolgokat tartja számon, a jókat elfelejti, vagy "cáfolja".

Nálam valszeg az az ok, hogy gyerekkori rossz élmények miatt szeretetre nem méltónak tanultam meg magam, és az agyam ezt akarja igazolni, mert ezt állítottam be normálisnak. Tehát az ilyen élmények az otthonosak, megszokottak, és még akkor is ezeket "gyűjtöm", ha más szinten tudom, hogy ez nem igaz, illetve árt nekem.

Illetve betegesen félek bármi nemű konfliktustól, ezért ezeket túlságosan kerülöm, ezért képtelen vagyok kiállni magamért, illetve érdekeimet érvényesíteni. Ebből az is következik, hogy azt várom el a nőktől, hogy kitalálják azt is, amit én nem merek kérni, kimondani. A nők pedig nem (teljesen) gondolatolvasók. Ezért előbb-utóbb vége lesz velük is. Nem is tudom mit szeretnék kapni tőlük? Talán az elmaradt szülői törődést? Tévút ezt egy párkapcsolattól várni...

50f