Úgygondolom depressziós vagyok, mit tehetnék ellene?
Figyelt kérdés
Sziasztok! Nekem lenne egy nem kis problémám úgygondolom ,hogy depressziós vagyok jártam pszhiológushoz,végül nem lett belőle semmi mert nem tudtam megnyílni a pszhiológusnak. Ez az egész dolog úgykezdődött hogy 7 éves koromban elhúnyt az édesanyám, utánna egészen harmadik osztályig pszhiológushoz jártam. Viszont tavaj hatodik osztályban az osztályfőnököm javaslatára újra elkezdtem pszhiológushoz járni még most is járok hozzá. De még mindig nem tudok megnyílni a pszhiológusomnak, jelenleg a vírus helyzet miatt nem járok ugyan de nem is bánom! mert csak a szorongás fogott el a beszélgetéseink során, rajzoltatott is de csak még rosszabul éreztem magam. A családom szerint csak serdülök, alváshiány stb. de én úgyérzem hogy itt valami nagyobb probléma lehet, próbálok rajta váltosztatni de nem megy és nem is igazán tudom mit tudnék tenni.
#milyen élményetek van a depresszióról?
2021. máj. 13. 21:03
1/4 A kérdező kommentje:
Arra gondoltam hogy többek között a tanulmányi eredményem lehet a probléma, ami miatt a családom legfőképpen a nagyapám és az édesapám olyanokat mond nekem hogy soha nem lesz belőlem semmi, meg hogy intézetbe adnának legszívesebben. Pedig én tényleg próbálkozom de tudják hogy soha nem voltam egy nagyon erős tanuló pedig rengeteget tanulok főleg most ,hogy visszamentünk az iskolába! Ma is miután hazaértem egyből elkedtem tanulni kb. fél órája végeztem.
2021. máj. 13. 21:10
2/4 A kérdező kommentje:
Mielőtt valaki megkérdezné hogy mik az úgymond tüneteim leírom. Szóval folyamatosan fáradt vagyok de este nem tudok aludni forgolódom tele vagyok energiával cikáznak a gondolataim, ám napközben fáradt vagyok és úgyérzem nem sikerül semmi soha ez eddig is így volt de most méginkább! És nem javul semmi de próbálkozom, mindig sírok oknélkül is rámjön a sírás roham mindenhonnan negatívat kapok van hogy elkezdek rángatózni bár ez nem tudom hogy köthető e ehez. Az emberek körülöttem tökéletesen elhanyagolnak a barátnőimnek nem tudom elmondani mert nem érdekli őket semmi más csak a fiúk. És egyből az a válaszuk hogy ehez most nincs kedvem ha meghalgatnak akkor meg nem mondanak semmit csak témát váltanak.
2021. máj. 13. 21:22
3/4 anonim válasza:
Mondjuk suliban dolgozó pszichológussal/védőnővel/suliorvossal/tanácsadóval nem tudsz beszélni ezekről? Vagy olyan felnőtt, akiben megbízol (tanár/rokon). Hátha valamelyikük tudna segíteni. Kitartást kívánok, megértem, hogy nagyon nehéz ez a helyzet!
2021. máj. 13. 21:30
Hasznos számodra ez a válasz?
4/4 anonim válasza:
Helló.
Ugyan nem vagyok szakember, de nekem például a tudatosság segített. Ilyenkor amikor nincs szakember, nincsenek barátok az embernek befelé kell fordulnia. Tegyél fel kérdéseket az érzelmeiddel, múltaddal, gondolataiddal kapcsolatban. Vajon miért érzel így? Miért viselkedhetnek így a szüleid? Vagy úgy en bloc miért vagy szomorú? A lényeg az hogy nagyon ne ragadj le egy gondolatnál sem hanem inkább tegyél fel több kérdést magadnak. Játszál magaddal pszichológusost! A szüleiddel meg ha már elég bátornak és kitisztultnak érzed magad hozzá, próbálj meg velük ezekről elbeszélgetni. Szerintem akármilyen xarul is bánnak veled, annak biztosan van oka. Most ezzel egyáltalán nem azt mondom hogy te vagy a hibás, csupán azt hogy lehet valamilyen félreértés vagy nem elfogadás állhat a háttérben. Ha nehogyisten nem fogadnak el ezután valamit rajtad, ám legyen. Szerintem akkor is megéri velük ezt elmisézni mivel így legalàbb tudni fogja az ember az erőviszonyokat, állásokat és az azért megnyugtató.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: