Miért gondolják sokan úgy, hogy aki megbolondult az nem tudja magáról, hogy “bolond”?

Egy skizofrén nem tudja magáról, hogy a téveszméi nem valósak.

Egy nő, akit ismerek, beleőrült fia autóbalesetébe. Azt hiszi a helyi maffia ölte meg. Azt állítja a házára lőttek, és éjjel radiochaten a padlásán beszélnek. Ő azt hiszi, ez az igazság.

Létezik egy fogalom: betegségbelátás. Ez a legtöbb mentális betegnek nincs, vagy nagyon furcsán alakul.

Az egyik szakaszban ( depresszió) tudja, hogy beteg, de a mániás fázisban ő remekül van.

Vagy, szenved a tünetektől, de nem szed gyógyszert, két alkalom után otthagyja a pszichoterápiát, ellenségességgel gyanúsítja az orvosát, véleménye szerint a családtagjai a pszichiátriai betegek, de nem szeretik, ezért dugják be a kórházba...

Hát, a pszichiátria jelenlegi állására alapozzák, olvass pszichózis és skizofrénia témakörben.

„Megbolondulni” alapvetően a pszichózist fedi le, akár alkalmi, akár végleges "megbolondulásról" van szó. (Amikor valaki 10 percre "bolondul meg" köznapi értelemben, az többnyire nem egészen pszichózis, de hasonló, laikus szemmel ugyanaz.)

Bár olyan is létezik, hogy valaki még közben is tudja, hogy pszichózisban van, ez egyáltalán nem általános. Tehát a legtöbb pszichotikus ember tényleg nem tudja, hogy ő meg van "bolondulva", különösen azok, akik végleg "megbolondultak", azaz olyan skizofrének, akiknek már nincsenek tiszta epizódjaik, folytonos pszichózisban vannak.

Hogy egyesek kevésbé súlyos dolgokra is szeretik azt mondani, hogy "megbolondult", az már csak hétköznapi túlzás, bár egyébként egyéb mentális betegeknél is megesik, hogy nincs betegségtudatuk. Ha úgy állnak az elfojtásai, hogy sikerül a külvilágra vetítenie mindent, akkor neki minden szar lesz és mindenki hülye, csak ő helikopter ;)