Poszttraumás stresszel érdemes elmenni pszichológushoz is?

24: Csak bárhogy is nézzük, utána évtizedekig nem járt ennyire a fejemben. A "gyerekek" jelző amúgy nem 100%-ban állja meg a helyét. Például a legdurvább dolgokat 17 éves koromban követte el egy nálam két évvel idősebb (tehát akkor 19 éves) illető. Ez már azért nem annyira gyerekkor, tehát nem is tudom félresöpörni a gondolataimból azzal, hogy "Ugyan! Gyerekek voltunk még!".

És az amúgy a legrosszabb, amikor ezek az emlékek szabadidős tevékenység közben zavarnak be (pl. moziban, koncerten stb.), és miattuk nem tudok ellazulni, és teljesen odakoncentrálni.

26: De én valahol meg azt olvastam, hogy évekkel később is előjöhet a PTSD. Amúgy való igaz, van, hogy úgy jön elő egy kellemetlen emlék, hogy látok vagy hallok valamit, ami valamilyen formában emlékeztet rá. De van, hogy csak úgy spontán.

Vannak barátok-haverok, akikkel néha találkozok. De már kevesebben, mint azelőtt, mert egy részük már néhány éve visszaköltözött Magyarországra. Tehát összességében az elmúlt években többet vagyok egyedül, mint azelőtt. Mert például valakiknek gyerekük született, és így már nyilván nem érnek rá úgy, mint régen. Más meg szinte havonta külföldre utazik, és csak néha van itt.

De ők nem tudnak ezekről a dolgaimról, hogy mik történtek velem akkoriban, nyilván nem meséltem el. Mindössze úgy hivatkoztam, hogy volt az életemben anno egy sötétebb időszak, otthon, a lakótelepen. De inkább azt emeltem ki, hogy akkoriban keményebben toltam a piát, meg más dolgokat is (Mert ez is igaz amúgy, ha '98-'99-et nézzük.) Arról nem mondtam semmit, hogy én bullyingolt csicska szerepben voltam éveken keresztül. Igaz, egyik lánybarátom jegyezte már meg, hogy néha elég ideges tudok lenni, látszik, hogy valamilyen szempontból zűrös gyerekkorom lehetett.