Csalódás utáni depresszióból hogyan jussak ki?

Áprilisban szakitott velem az exem, eddigi életem egyik legnagyobb traumájaként éltem meg, lefogytam, altató-függő is lettem. Amiről azóta próbálok lejönni, tobb-kevesebb sikerrel.

Vegigbuliztam és ittam a nyarat is.. szét voltam csúszva, picit carpe diem módban léteztem. Elkezdtem közben randizgatni, de úgy senki nem fogott meg. Kivéve egy srácot, akivel egy koncerten ismerkedtem meg nyár közepén, és hát nem egyből, de belehabarodtam. Habár végig az volt a levegőben, hogy ő neki olyan tervei vannak, ami miatt nem tud komoly kapcsolatba kezdeni, mégis adott félreérthető jeleket, aztán az egész atment szexkapcsolatba. Én nyilván többen reménykedtem végig.. ezért is hagytam magam ebben konzerválódni nyár végétől mostanáig. Érett már a lezárás, így végül tegnap én tettem pontot az egész végére, mikor kiderült, hogy volt más lánnyal is együtt.

Picit összetörtem. Egész nap csak fekszem és nincs kedvem semmihez sem. Letezem, telefont nyomkodok. Szoktam tornázni itthon elég sokat, de most semminek nem látom értelmét. Ma ráadásul szabin is voltam, így pluszban emésztett az egyedüllét is. Takarítottam, de tényleg olyan üresnek érzem most magam. Nagyon rendesek voltak a barátnőim, kettő fel is hívott, hogy elmeséljem, mi is volt ez az egész tegnap, de úgy éreztem, ez sem segített, inkább idegesítettek ezek a telefonbeszélgetések, nem volt felszabadító. Holnap már dolgozni fogok és az egyik barátnőmmel találkozom, remélem ezek segítenek.

Viszont ez most teljesen más, mint áprilisban az exemmel a szakítás, ott nagyon durva fájdalmat éreztem, most pedig sokkal ijesztőbbet, ilyen teljes mértékű életuntságot, hogy úgy minden szürke és semminek sincs értelme. Pedig nem is volt kapcsolat, pár hetente találkoztunk