Nagyon egyedül érzem magam, mit tegyek?
Itt az elején leszögezem, hogy nem szeretnék pszichológushoz menni. A pszichológus nem fogja megoldani a problémámat, maximum feldolgozni segít azt, amiket átéltem. Én úgy gondolom, hogy teljesen normális azt, amit érzek.
19 éves fiú vagyok, és nem volt családi életem. Anyám beteg, apámat nem is ismerem elég régóta. Anyám elzárva van valahol, borzalmas gyerekkorom volt mellette, mentálisan és fizikailag is beteg, és én ápoltam, nem volt mellettem 10 éves korom óta. Testvérem az van, ő állandóan ellenem dolgozott, anyámat állandóan ellenem hergelte. Ezt azért tette, mert utál, hiszen amikor megszülettem, velem foglalkozott anya, vele meg nem, és olyan társaságba keveredett, amelyből letöltendő lett a vége.
Lényeg, hogy itt vagyok 19 évesen, dolgozom, egyetemezek, kollégiumban vagyok, és hát borzalmas az életem. Tény, hogy már nincs mellettem ez a rossz család, de nekem kell még úgyis az a rossz család. Karácsonyi időszak pokoli lesz. Barátaim száma 0, egyedül a hobbim éltet, ha az nem lenne már rég a temetőben feküdnék. A hobbim húz ki néha valamelyest a depresszió bugyraiból.
Egy nap senkihez sem szólok, és hozzám sem szól senki. Sajnos egyetemen van olyan óra, ahol csapatokat kell alkotni, amelyben 3-4 fő van, és mivan mindig úgy vagyunk, hogy se nem 3-mal, se nem 4-gyel nem osztható (25 a létszám) termesztésen mindig én vagyok egyedül, avagy, senki sem ül mellém.
Nagyon magam alatt vagyok egy friss csalódás miatt is, hiszen vklt egy emberke aki szimpatikus volt nekem, hát próbálkoztam nála több kevesebb sikerrel, de ő se nyit felém, sőt senki se fog. Ő is kerülni fog az egyetemen, mert egy ppt miatt voltunk együtt igazából.
Nekem sosem lesznek barataim. Van egy internetes haverom, akivel full őszinte vagyok, ő megmondta nekem, hogy pszichológushoz véletlen se menjek, valamint, hogy teljesen szigetelődjek el, nekem tilos bárkivel is kapcsolatot alakítani ki, mert nem fog sikerülni. Ha nem akarok öngyilkos lenni valóban el kell szigetelődni, már túl sok csalódás élt.
Szilveszterem mindig egyedül tellik el nekem. Az is pokoli lesz, de ez...
Középsuli is rossz volt, ugyanezeket éltem át, bár akkor inkább az volt, hogy nem mertem nyitni (otthoni dolgok miatt főleg depressziós voltam)
Hobbim nem sport, egészen más, és nagyon egyéni. Mások is csinálják ezt, de arról híres community, hogy másokat szidnak, okoskodnak.
(Nem akarom leírni konkrétan hobbim, mert sokat bántottak miatta a suliba mert "dedós")
A sportot én is javaslom, a legjobb terápia hidd el.
Az a tanács, hogy ne menj pszichológushoz meg szigetelődj el mindenkitől mert úgysem fog sikerülni, hát nem is tudom... Nem biztos, hogy túl jó meglátások. Oké pszichológushoz csak akkor menjen az ember, ha úgy érzi segíteni fog neki mert ő is akarja. Nyilván azon nem fog tudni segíteni, aki ellenállásban van, illetve vannak emberek akiknek tényleg nincs szükség szakemberre, mert olyan alapos önismereti munkát végeznek, utánaolvasva, elemezve, megfigyelve és reflektálva saját magukra, hogy fel tudják dolgozni a traumáikat és tudnak javítani az életükön.
De könyörgöm, az, hogy ne kapcsolódj másokhoz, az nem megoldás, abban semmi önismeret nincs!!!
Lehet, hogy most még nem sikerül kapcsolatokat alakítani, akkor dolgoznod kell magadon és menni fog. Azon kell dolgoznod, hogy megtudd, mi az elakadásod. Ehhez olvass halgass önismereti tartalmakat, meditálj, alkoss, sportolj, menj a szabadba, mozdulj ki a komfortzónádból. Dolgoznod kell magadon. Egyedül nehéz, könnyebb ha találsz egy jó barátot vagy egy terapeutát. Neked gyógyulnod kell a traumáidból, amit átéltél, gyógyulni meg csak az emberi kapcsolatokban lehet ( olvasd el Feldmár András A traumán túl)
Tehát ha elszigetelődsz, nem fogsz gyógyulni.
Ne azon agyalj minden nap, hogy milyen rossz Neked! Mert beszukulsz. Gondolom szeretnel majd a jovoben csaladot. Egy intelligens ferfi vagy, akinek egy kicsit fel kell turbozni az onbizalmat, es igen jo ha onismerettel is foglalkozol.
Még fiatal vagy, sportolj, tanulj, probalj majd lanyokkal ismerkedni. Ugyanis lehet, hogy rossz volt a gyerekkorod, de ha majd lesz sajat csaladod akkor az olyan lesz amilyet mindig is akartal. Kepzeld el minden este h van egy szep csaladod, gyerekekkel. Ugyanis ha lesz csaladod azt alakithatod olyanra amelyiket mindig is akartal! Gyerekes csaladok kapjak a sok kedvezmenyt tehat az anyagiak sem lehet kifogas.
Elotted az egesz elet h jobba tedd az eleted, ne add fel!
Ma reggel egy idézet jött elém, szerintem neked is hasznos:
Higgy magadban, teljes szíveddel bízz abban, hogy képes vagy megoldani a helyzeteket, amiket ad az élet eléd. Ne elégedj meg mások másolásával, találd meg a saját hangodat, a saját utadat! Az életed legjobb szakasza akkor fog elkezdődni, amikor rájössz, hogy az életed csak a tiéd, az életedben csak és kizárólag TE vagy, és akármi is van körülötted a te felelősséged az, hogy elfogadod - ahogy a te felelősséged az is, hogy úgy döntesz, hogy változtatsz.
𝐌𝐨𝐧𝐝𝐝 𝐞𝐥 𝐦𝐚𝐠𝐚𝐝𝐧𝐚𝐤 𝐦𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧 𝐫𝐞𝐠𝐠𝐞𝐥, 𝐡𝐨𝐠𝐲 "𝐚𝐳 𝐞́𝐥𝐞𝐭𝐞𝐦 𝐚𝐳 𝐞𝐧𝐲𝐞́𝐦, 𝐞́𝐬 𝐫𝐚𝐣𝐭𝐚𝐦 𝐚́𝐥𝐥 𝐯𝐚𝐠𝐲 𝐛𝐮𝐤𝐢𝐤, 𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐦𝐢𝐡𝐞𝐳 𝐤𝐞𝐳𝐝𝐞𝐤 𝐯𝐞𝐥𝐞!"
Fiatal vagy, értelmes vagy, előtted az élet, ne csüggedj, légy erős és keresd az embereket.
"Az elszigetelődés nem jó, mert akkor tényleg sosem tudsz kapcsolatokat kialakítani"
De nincs vágyálom sem. És ez jó. Nem akarok öngyilkos lenni és nem is leszek. De ehhez az kell hogy ne menjek emberek közé.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!