Nagyon egyedül érzem magam, mit tegyek?

Itt az elején leszögezem, hogy nem szeretnék pszichológushoz menni. A pszichológus nem fogja megoldani a problémámat, maximum feldolgozni segít azt, amiket átéltem. Én úgy gondolom, hogy teljesen normális azt, amit érzek.

19 éves fiú vagyok, és nem volt családi életem. Anyám beteg, apámat nem is ismerem elég régóta. Anyám elzárva van valahol, borzalmas gyerekkorom volt mellette, mentálisan és fizikailag is beteg, és én ápoltam, nem volt mellettem 10 éves korom óta. Testvérem az van, ő állandóan ellenem dolgozott, anyámat állandóan ellenem hergelte. Ezt azért tette, mert utál, hiszen amikor megszülettem, velem foglalkozott anya, vele meg nem, és olyan társaságba keveredett, amelyből letöltendő lett a vége.

Lényeg, hogy itt vagyok 19 évesen, dolgozom, egyetemezek, kollégiumban vagyok, és hát borzalmas az életem. Tény, hogy már nincs mellettem ez a rossz család, de nekem kell még úgyis az a rossz család. Karácsonyi időszak pokoli lesz. Barátaim száma 0, egyedül a hobbim éltet, ha az nem lenne már rég a temetőben feküdnék. A hobbim húz ki néha valamelyest a depresszió bugyraiból.

Egy nap senkihez sem szólok, és hozzám sem szól senki. Sajnos egyetemen van olyan óra, ahol csapatokat kell alkotni, amelyben 3-4 fő van, és mivan mindig úgy vagyunk, hogy se nem 3-mal, se nem 4-gyel nem osztható (25 a létszám) termesztésen mindig én vagyok egyedül, avagy, senki sem ül mellém.

Nagyon magam alatt vagyok egy friss csalódás miatt is, hiszen vklt egy emberke aki szimpatikus volt nekem, hát próbálkoztam nála több kevesebb sikerrel, de ő se nyit felém, sőt senki se fog. Ő is kerülni fog az egyetemen, mert egy ppt miatt voltunk együtt igazából.

Nekem sosem lesznek barataim. Van egy internetes haverom, akivel full őszinte vagyok, ő megmondta nekem, hogy pszichológushoz véletlen se menjek, valamint, hogy teljesen szigetelődjek el, nekem tilos bárkivel is kapcsolatot alakítani ki, mert nem fog sikerülni. Ha nem akarok öngyilkos lenni valóban el kell szigetelődni, már túl sok csalódás élt.

Szilveszterem mindig egyedül tellik el nekem. Az is pokoli lesz, de ez...

Középsuli is rossz volt, ugyanezeket éltem át, bár akkor inkább az volt, hogy nem mertem nyitni (otthoni dolgok miatt főleg depressziós voltam)