Hogyan szedjem össze magamat?

Sziasztok!

Kezdeném ott,hogy nem volt valami jó gyerekkorom,anyámék állandóan veszekedtek, stresszesek voltak a hétköznapok. Majd anyám otthagyta apát mikor én 15 éves voltam,vitt engem is de én inkább visszamentem apához, mert beteg volt és valakinek ápolnia/segítenie kellett neki a mindennapokban (ezt senki nem vállalta be),majd 18 éves voltam mikor végül meghalt. Ezután meghalt apukám tesója,a mamám , a papám, és végül nemrég apukám legidősebb testvére is, akinek nem volt családja így őt is én ápoltam,segítettem az utolsó időkben. Szinte mindez 3 év leforgása alatt. Szinte csak megegyek előre az életben gondolkodás nélkül és egyszerűen már nem is tudok gyászolni annyira sok volt ez a dolog,hogy egyszerűen teljesen üres vagyok. Nem maradt senkim, anyukámon kívül habár vele nincs meg az az anya-lánya kapcsolat inkább csak elvagyunk de támogatásra egy jó szót tőle nem várhatok. Teljesen egyedül érzem magamat a nagyvilágban. Szorongok,a legkisebb akadályt sem tudom leküzeni, mindent feladok. Azt tudni kell,hogy a nevemre került apukám háza amiben a halála után a nagybátyám lakott haszonélvezettel, de annyi tartozást halmozott fel (közmű,kórházi számlák,a lakást lelakta)nekem,hogy amennyit idáig spóróltam kemény munkával mind ráment ezekre a dolgokra. Most ott tartok,hogy sok rossz után jön mindig egy kis jó és eladnám a házamat és legalább egy kis része amit a tartozásokra költöttem visszajönnének,viszont itt is mindig akadályokba ütközöm,mert kiderült,hogyjelzálogjogot raktak rá,még régen mikor mamám nevén volt ez a ház. Egyszerűen mindenhol akadályokba ütközöm,semmisem megy egyszerűen gondok nélkül és már egyszerűen felandék mindent de azt is tudom hogy csakis magamra számíthatok az életben. Pszichológushoz jártam 7 évig de az idén már azt mondta értelmetlen tovább mennem mert nem tud kiismerni és nem nyílok megneki.

22/L