Már inkább kisétáltam a depresszióból, de így utólag inkább lennék depressziós, mint ilyen ami most. (Többi lent) (?) 19/F

Igazából ez nem teljesen kérdés, hanem a véleményetekre vagyok kíváncsi, és szerintetek miért van ez.

Nos, kezdjük ott, hogy a családi életem szar. Anyukám mentálisan beteg, apukámat kb nem is ismerem, testvérem meg nem normális. A depresszióm júniusban ért véget, azzal, hogy leérettségiztem.

Májusban vagdostam magam, mert már, volt egy barátom, azonos érdeklődési kör stb, beleéltem magam, hogy lesz barátom stb stb. Ő úgy leignorált meg magamra hagyott, hogy csak úgy néztem (funfact, pár napja ismét elkezdett velem irkálni). Ő volt a második aki ezt tette velem, hogy magamra hagyott, ha neteseket nézzük ( Ezt is netről ismertem meg) Találkoztunk azért nyilván párszor. Nos, vagdostam magam, közben 0 tanulással leszóbeliztem mindenből egy 4-es érettségi bizonyítványt szereztem, aztán elvonultam mindentől.

Már egyedül lakom. Már nincs se anyuka, se testvér, se senki. Munka van, egy szobát bérlek jelenleg. Igazából ez nem is számít.

Én most 2021-re szeretnék visszautazni. Depressziós voltam, pszichiáter szerint súlyos. Ennek oka az volt, hogy magányos voltam, nem volt senkim, anyukám mellett éltem, suliban akkoriban kitúrtak a baráti társaságból. Emlékszem akkoriban a ruházkodásom is jobb. Egy adidas cipzáros felső, adidas nadrág vagy farmer. Annyira féltem az emberektől, hogy instagramon 35 követőm volt, abból mindet ismertem személyesen, nem mertem senkire se ráírni, maximum játékostársakra, mert féltem, hogy bántanak. Személyesen szóban ez annál inkább igaz volt. Ekkoriban nagyon érdekelt vasút, mint ma, ebben nem nagyon változtam.

Öngyilkossági kísérlet ekkor még nem volt, de a depresszióm habár papír szerint súlyos volt, de én az eddigi élet tapasztalataim alapján 10/5-re rakom.

2023 augusztus 16. Nem vagyok depressziós, nem akarok öngyilkos lenni. Barátaim nincsenek, és a hiányát nem is érzem. Insta követőim száma elég magas... Sajnos sok emberrel is beszélek, de egyik se barátom. Sokkal érzékezlenebb, önzőbb vagyok, és hülye. Úgy érzem, hogy nem érzem már át a dolgok súlyát. Tehát már én is azt a tábort gyarapítanám, aki a depressziós embernek annyit mondana, hogy ne szomorkodj, és kész.

Extrovertáltabb vagyok, ami nagyon nem tetszik. Akkoriban, 2021-ben csak Szombathelyre utaztam, mert ott vannak a rokonaink, most meg olyan helyekre is, ahol semmi keresnivalóm. Azokkal a barátokkal logók, akik 2021-ben cserben hagytak, bántottak...

Nincsen családom, önzőség, hogy elhagytam a szenvedést, a családomat. Elhagytam az indentitásom. Kifordultam magamból.

Valamint ezek az internetes ismerkedések. Régebben nem voltak ilyen szintűek. És a 2 emberből az egyik meleg. Az amikor leignorált, rosszul esett nagyon, ott nem vagdostam magam mondjuk. (Az hogy meleg később derült ki)

Tehát mit akarok? Így utólag azt mondani, hogy vissza anyához, túlzás ez lehetetlen. Viszont megvan az esély hogy visszajöjjön az életembe. Habár pszichológus nagyon ellenzi, de nem baj. Nem akarok barátot, nem akarok kitűnni. Nem akarok extrovertáltabb sem lenni. Nem élvezem. Az, hogy barátot nem akarok, az nem igaz. Inkább legyek depressziós mint most ilyen F*sz. Kevés embert akarok magam körül, de azok legyenek ott.