Vágyom a szeretetre, de nem kapom meg, ezért szomorú, rosszkedvű kissé már depressziós hangulatba kerülök?

Te magad írtad le, hogy semmit nem ad érzelmileg a párkapcsolatod, akkor mint szakember kérdezem: mégis min csodálkozol? Nem gondolod, hogy felül kellene vizsgálni azt a helyzetet, hogy abból amiben rosszul érzed magad, egyszerűen kilépsz? Vagy hát maradhatsz is még 20 évet elvegetálva és írogathatsz mindenféle platformra nyöszörögve, hogy nem tudod hol a hiba.. Felnőtt emberként, mielőtt elvergődesz szakemberhez, legalább annyi önvizsgálat legyen, hogy azonosítod a problémád gyökereit- ami elhiszem, hogy gyerekkorig lóg, de közben meg partnerként társas magányban élsz egy diszfunkcionális kapcsolatban, amiben semmi jóleső indtimitás nincs. Nehéz lesz ebből kikecmeregni, főleg ha nagyobb az önsajnálatod, mint a bátorságod.

Én is ebben vagyok 10 éve. Nehéz úgy élni, hogy a szüleim, nővérem utál, férjem is megtűr, gyerekünk nincs, mert rossz házasságba nem akartunk. Csak szenvedés van, erőm pedig nincs kilépni. Hiába próbálod szeretni magad, ha folyton lenyomnak. A megoldás az, lépni kell, ha kiléptél, már lesz időd magadat szeretni...