Mentálisan megőrülök.Nem tudom fel ismerni a betegségem ha egyáltalán az vagyok valaki tud segíteni?

Sziasztok

Az elejétől kezdem.

24éves leszek,most augusztus 17.én.

5éve van kapcsolatom , van egy gyönyörű 1 éves lànyom, egèszséges, jó egzisztenciàban élünk,középkorú saját autó,van biztos munkahelyem, biztos tető a fejünk fölött. Van egy múltam (anyukàm depressziós ) viszont úgyérzem eddig nem érdekelt a múltam,hogy mit viszek magammal.

1 éve megszületett a lànyom, úgyéreztem szeretem ő a mindenem, de közbe jöttem mentem barátokkal stb, nem vettem ki teljes mértékben a részem, de a feleségem mellettem van megértő.

Már a kapcsolatom előtt voltak olyan dolgok,hogy írogattam magamnak, mintha egy másik ember kioktatna a helyes dolgokról, motiváltam magam, meg mi lenne a helyes viselkedés/példamutatás.

A fekete leves:Annak ellenére,hogy társaságokban tudok központi személy lenni, meg nem egy hallgatag visszahúzodó ember vagyok, annak ellenére elég lelkis vagyok.

1,5hete csak úgy olvasgattam betegségekről (rosszindulatú nárcisztikus,skizofrén stbstb)

Egyik nap úgykeltem fel,hogy megőrítenek a kényszergondolatok a gyermekemmel szemben! Gondolok itt olyanokra,hogy halnál meg (úristen gyomorgörcsöm van ahogy ezt megfogalmazom)

Vagy ha ad az anya neki valami pufit akkor fulladnál meg vagy ilyen “hülyeségek” nos ezekkel a gondolatokkal nem egyedül küzdök, elmondtam a feleségemnek,hogy ezek gyötörnek és egyszerűen ahogy a lányomra gondolok előjönnek, hiába nemakarom ezugrik be egyből, vagy hogy úristen ne,hogy bántsam stb. És a barátaim nem értik,hülyének néznek,hogy a légynek nem tudnék ártani, és ez ígyvan, nem vagyok alkoholista semmi hasonló, egyszer nem emeltem kezet a feleségemre. Éjszaka dolgozom , és kikészítenek ezek az undorító gyomorforgató kényszergondolatok, néha elnyomódik bennem, mert mióta ez van észrevettem, többet foglalkozom a gyermekemmel,többet vagyok mellette ha mászik jatszok vele stbstb. Viszont megőrít mert nekem ő a mindenem, és ezek a kényszergondolatok kikészítenek, 1,5hete van ez és egyszerűen egyről a kettőre nemtudom mitől. Nemakarom,hogy rámennyen a kapcsolatom de arra is gondoltam,hogy ugyanúgy támogatom őket, de hogy én ilyeneket gondoljak az egyszem kislányomról, inkàbb nem leszek az élete része.

Pszichiátert hívtam, október 11re adtak időpontot. Nem menekülni szeretnék nem sajnaltatni magam,hanem megoldást találni.

Mikor elmeseltem könnyekközepette ezeket a feleségemnek az anyósomnak(akikkel egy fedél alatt élek) aztmondták semmibaj nem ítélnek el mennyek el orvoshoz. Most eljöttem szabadságra , probálunk programokat csinálni, de egyszerűen felébredek és e köré épül a napom, és egyszerűen kifutnék a világból. Soha nem voltam egy begyepesedett pszichopata, jártam bulizni elvoltam, nyilvan visszabb vettem mióta gyerek van, de mindent megadok nekik nem hanyagolom el őket. Viszont fáj,hogy belülről ilyen gondolatokat kell megéljek.

Valakinek valami kézzelfogható gondolata? Félek. Szószerint attól,hogy ez elkisér életem végéig. Viszont úgyérzem normális ember vagyok aki soha nemakarna rosszat a gyerekének, mert megőrülök ígyis, és a gyomrom is teljesen kikészült állandóan görcsben van. Emberileg empátiailag, sokkal többet teszek értük mióta ez van, egyszerűen nem akarok mást csak újra egy normális család apa lenni ,minden este imàtkozom,az Istenhez,hogy ne ezekkel a gondolatokkal keljek másnap.

De már úgykelek ,hogy úristen ártanék a gyermekemnek/rosszat kívánok mi lett velem? A pszichiater aszisztens aztmondta telefonba,hogy gondoljak arra amim van azért nem sok 24éves mondhatja el magáról,mondtam,hogy igen tudom próbálom meg jólesik viszont ezekkel a kényszergondolatokkal egyszerűen azóta nemtudok mitkezdeni, rányomja lassan a bélyeget az életem minden területére.

Láttam egy hasonló kérdést,ott generizált szorongást írtak. Meglepődtem,hogy egyáltalán kiadott erre valamit a google.

Valakinek valami kézzel fogható?

Jöhet hideg meleg