Mit csináljak, egyszerűen megőrülök?

Kérdező, nagyon sajnálom, hogy ez történt.

Beteg volt ezek szerint? Mert írod, hogy elláttad.

Szerintem mindenképpen fordulj JÓ szakemberhez, akivel meg tudod beszélni a történteket. Vagy keress gyásszal és gyászfeldolgozással kapcsolatos csoportot.

Részvétem.

Nekem mindig is furcsa volt a hozzaállásom a gyászhoz, de én egy ünnepnek érzem a halált, mármint nem a másét hanem az élet egy szakaszának látom, ami ugyan kicsit szomorú, de az a lélek leveti a fizikai szenvedésekkel, és terhekkel tele testét, és megszabadul a szenvedésektől, többé nem érez fájdalmat, s ez nagyon jó érzés számomra, ha valakit elvesztek, hogy Neki most már nagyon jó. Nyílván eszedbe jutott, hogy vajon a mennybe vagy a pokolba jut-e, de nem kérdés: ha volt valaki akinek hiányzik akkor a mennyben a helye. :D Nyugodj meg, és erre gondolj: Egy szép napon mindannyian "hazamegyünk", és megpihenünk.

Én is az elöttem szólónak az ötletét tartom szem előtt: ha negyon nehéz és a nézőpontom sem segít, menj el egy jó psichológushoz.

4-es

Szerintem ez egy nagyon szép mondat volt tőled: "ha volt valaki akinek hiányzik akkor a mennyben a helye. :D"

A halál egyébként az élet része. A 20. és 21. században ezt az tudást kiírtották, eltiporták, félresöpörték, de így van. Megszületünk, élünk, meghalunk. Ez az élet RENDJE.

Még mindig nem találtak ki ehelyett más megoldást és sokat beszélgettem erről emberekkel és KIVÉTEL NÉLKÜL MINDENKI azt mondta, hogy nem szeretne örökké élni.

Természetesen minden halál más, nagyanyám pl. öngyilkos lett (66 éves korában, úgy, hogy a családjában mindenki bőven 80, de inkább 90 feletti kort élt meg, tehát ha úgy vesszük, valószínűleg lett volna neki még jó 20-30 éve, ha csak el nem üti a busz {ami megint csak egy lehetőség, amivel az emberek nem szeretnek számolni, hogy ilyen történhet akár velük, akár bárkivel, pedig de}).

Ez nyilván nagyon szomorú dolog volt. Főleg azt tudni, hogy mennyit szenvedett előtte (depressziós volt, ivott és hát senki nem igazán értette meg vagy érezte meg, hogy ő milyen). Nem érzem megváltásnak a halálát majdnem 40 évvel később is, még mindig rettenetesnek érzem, hogy öngyilkos lett. De tulajonképpen akár úgy is gondolhatnék erre, hogy NEKI jó, hogy meghalt.

Visszatérve, a halál természetes dolog. Viszont el kell gyászolni azt, akit elvesztettünk, akárhogy is halt meg (hirtelen, betegeskedés után, stb. stb.) és akármilyen is volt a kapcsolatunk (nagyon jó, nagyon rossz, stb. stb.). Még egyébként a kutyáinkat és macskáinkat is meggyászol(hat)juik.

A gyász is természetes dolog, csak van, akinek viszonylag könnyebben megy (lásd 4-es válaszolót), van, akinek sokkal nehezebben.

3-as voltam

És még valami: tegnap voltam egy 12 lépéses csoportban, ahol egy nagyon fiatal lány éppen arról beszélt, hogy meghalt valaki, akit nagyon szeretett (sztem vmelyik nagyszülője) és hogy mennyire örül és mennyire hálás, hogy szépen halt meg, előtte mindent elrendeztek és hogy micsoda öröm neki, hogy a szerette most már jó helyen van. De hogy neki személy szerint borzasztó a fájdalom, hogy már többet nem találkozik ezzel az emberrel, legalábbis itt, ezen a világon.

3-as és 5-ös voltam

7

Ne haragudj, nagyon sokat olvastam a témában és a köv. a véleményem: kórházban meghalni EZERSZER ÉS TÍZEZERSZER rosszabb, mint otthon. Ő nem látta magát halottan. Ő a szokott környezetében halt meg. Biztos, hogy neki így sokkal jobb volt. Neked volt ez (sajnos, sajnos) nagyon rossz.

Régen az emberek a családjuk körében haltak meg (ahogy a családjuk körében születtek is) és ez volt a természetes. Ha betegek voltak, elköszöntek tőle, beszélgettek vele, stb. Persze ha balesetben haltak meg, az más volt (mondjuk leestek a körtefáról), de akkor is, a halál körüli szertartások szépek és megnyugtatóak és természetesek voltak. Felravatalozták a halottakat és elbúcsúztak tőlük. Eltemették őket. Tort ültek.

Kérlek, ne mondd, hogy ez rosszabb volt, mint kórházban, vadidegenek között, csövekbe kövtve meghalni. Nem rosszabb volt, hanem ezerszer és tízezerszer jobb.

Tudom, hogy még nem állsz készen rá, mert sokkos állapotban vagy, de majd fel fogod tudni dolgozni és remélhetőleg rájössz, hogy NEKI személy szerint így sokkal jobb volt.

A holtest pedig holttest (én töröltettem a válaszokat tegnap éjjel, amik nagyon kegyeletsértőek voltak). Nyilván lehet szép is (én láttam frissen halott embert hármat is), de azért általában nem olyan gyönyörű...

8

Bocsánat, négy frissen halott embert láttam. Az egyiket még olyan 15 éves korom körül (ő idegen volt), a másikat 24 évesen (ő a nagyapám volt), a harmadikat 36 évesen és a negyediket is akkortájt (közülük az egyik egy nagyon szeretett szomszédasszonyom volt, a másik egy idegen).