Akinek csak “sima” depressziója van, az miért mondja hogy rossz dolog? A pánikhoz, szorongáshoz képest semmi
Leírom a helyzetem
18 évesen érettségi után kezdődött el az az állapot hogy mindent kietlennek, kilátástalannak láttam
Ez naponta akar többször elhatalmasodott rajtam, ami végül akár földön fetrengős, önkivületi pánikrohamba fulladt.
Szavakkal nem leírható érzés
De közben azért tudtam dolgozni, fel tudtam kelni az ágyból, sőt pont hogy sikereket akartam elérni és ez motivált.
Így éltem 18 éves koromtól 26 éves koromig, nagyjából 1000x akartam öngyilkos lenni, egyszer fel is mentem a tizedik emeletre, meg le a metróba hogy kiugrom.
A covid alatt már nem tudtam aludni ezért frontin függő lettem.
Amióta szedem, mindent leszarok, egyetlen rohamom sem volt, alig eszem mert spórolnom kell, de nem érdekel
Egész nap csak a sötétben vagyok, előtte ha megláttam hogy vki sikeresebb a munkában mint én, vagy nyaral a maldivon akkor egyből jött a roham mert annyira féltékeny voltam
Mindennel jobban vágytam a pénzre például és hogy mutogathassam, most lexarom hogy nincs semmink és csak kenyeret meg tésztát tudok enni hónapok óta
Most látom hogy már mindeki utazik mert ugye már nincs vírus és abszolút hidegen hagy… szó szerint semmi nem érdekel, csak a sötét szoba és a telefonom
A pánikrohamos időszakhoz képest ez teljesen elviselhető, szinte már irigylem azt aki csak depressziós az életben.
Ez a különbség a szorongasos depresszió meg a sima depresszió között?
"mindenki a saját problémáit akarná visszakapni"
Nem rosszindulatból írom, de ez egyáltalán nem így van. Tényleg létezik olyan, hogy az egyik embernek sokkal több és súlyosabb problémája van, mint a másiknak. Az viszont valóban eltérő, hogy kinek mekkora a tűrőképessége.
11-es, vagy legalább is, most, azaz tegnap 20:04: a példázat lényege az, amit a fizikai sérülésről is írtam, hogy egy adott problémát két különböző ember két különböző súlyosságú problémaként él meg, hiszen nem vagyunk egyformák.
Egy másik példával élve: a negyven éves szűz utálhatja és irigykedhet a sokgyerekes emberekre, ha ő is azt szeretné, de fogalma sincs arról, hogy a sokgyerekes meg pont a gyerektelent irigyli azért, hogy tud magával foglalkozni és nem a gyerekei határozzák meg az életét.
A köves példa azért jó szerintem, mert mindenki aszerint dönti el, hogy melyik problémája szikla, kő vagy kavics, hogy neki milyen súlyos, de ugyanaz a probléma másnak lehet sokkal kisebb vagy sokkal nagyobb, ezért nem éri meg irigykedni a másikra, szerintem, meg egyáltalán összehasonlítgatni, mert mindenkinek más a kezdőcsomagja is, hogy honnan jött és születésétől kezdve milyen családban nőtt föl, mit hozott magával tudatosan és tudat alatt ösztönösen otthonról problémamegoldásban még mielőtt egyáltalán kiderült volna bármilyen mentális problémája.
Ti itt nagyon félreértettetek…
Én nem versenyezni akarok
Csak mióta szedem a xanaxot átváltott olyan állapotba hogy csak feküdni akarok, nem akarok semmit csinálni, nem érdekel semmi; nem érzem az időt
2020 előtt 10 évig jöttek ezek a depresszív melyhullamok, aminek sírógörcs lett a vége
Előbbi 1000x rosszabb mint az hogy nem tudok kikelni az ágyból
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!