Akinek csak “sima” depressziója van, az miért mondja hogy rossz dolog? A pánikhoz, szorongáshoz képest semmi

Mi a bajod egy kis “sima” szorongásos depresszióval?

Én nekem van x mentális problémám és ehhez képest semmi a tiéd.

Csak, hogy érzékeltessem mit írtál. Mert még mindig nem a legdurvább mentális kórkép a szorongásos depresszió, szóval akkor mondjam azt, hogy a te problémád az enyémhez képest semmi?

Nem, nem csinálunk ilyet, nem verseny.

Leírtad a helyzeted - jó megfogalmazás. A TE helyzeted. Senki másét nem látod belülről, tehát nincs jogod igazából általánosítani. Azt elmondhatod, hogy te rosszabbnak érzed a pánikot és a szorongást, mint a depressziót, de megkérdezni, hogy mások miért mondják a saját állapotukat rossznak, csak mert szerinted nem az... Komolyan?

Ez kb. olyan, mintha azt firtatnád, hogy xy rákbetegek miért mondják, hogy nekik rossz, mikor a te másfajta betegséged sokkal rosszabb? Ez nem így működik.

Van a kérdésedre egy jó példázatom:

Ha a világ összes embere egy hatalmas nagy körbe állna és ha mindenki kövekké, sziklákká vagy kavicsokká tudná alakítani az összes problémáját, ami van neki aszerint, hogy ki melyik baját mekkorának érzi és ezt mindenki kirakná maga elé, így pedig mindenki látná a másét is, mindenki a saját problémáit akarná visszakapni.

Örülök neki, hogy magadtól is leírtad, hogy mások boldogsága milyen féltékenységet ébreszt benned. Ez nem biztos, hogy mentális betegség miatt jelentkező féltékenység, hanem egyszerűen csak jellemhiba és téged jellemez.

Ahogy már előttem is írták: nem verseny.

Még egy fizikai sérülést is két különböző ember, még ha ugyanakkora erővel is kapja, akkor is valószínű, hogy a két ember különböző erővel élik meg, hát még a mentális betegségeket. Sajnállak.