Lehet depressziós egy olyan ember akinek nincs olyan rossz élete?
Tehát ha valaki nem éhezik, van hol laknia. Rólam van szó nem vagyok még diagnosztizálva, időpontra várok de a depresszió összes tünete megvan meg még más is...
Szerintem régi rossz emlékek, bántások miatt lettem ilyen, félős gyerek voltam, nem mertem beszélni róla ha valami bajom volt.
Tegnap össze vesztem egy családtagommal aki azt mondta: Nem értem miért vagy ilyen rohadtul depressziós csak a kifogásokat keresed.
Ez elgondolkodtatott, hogy lehet akkor meg se érdemlem a segítséget csak szar, gyenge ember vagyok, azt éreztem meg kellene halnom.
Igaza lehet? Tehát neki rosszabb élete volt mint nekem, alkoholista apa, drogos testvér bár utóbbival nekem is volt szerencsém találkozni elég sok problémát okozott a családban... Amikor ő volt gyerek volt, hogy nem volt mit enniük.
Nem tudom most jogosan vagyok e mérges, hogy ezt mondta.
Sokan vagyunk, akiknek van hol lakni, mit enni, van munkánk,de esetleg kényszerből olyannal kell élni, akivel nem jó, vagy már a látványa is irritál.
És ez azért sokkal rosszabb,ha módod sincs változtatni,mert az élet mindig visszarúg ehhez a személyhez.
Abszolút lehet, főként a gyerekkori rossz emlékeket vonszoljuk magunkkal, és ezek nyomorítanak meg, hiába van színes tévé és kocsi és lakás és csaj/pasi mellettünk.
Érdemes lenne elmenned terápiára!
A depressziósok 99.9%-ának van hol aludnia, mit ennie, sokan jómódban élnek. A depresszió nem egyenlő a szomorkodással. Cukorbeteg sem csak az lehet aki 200 kiló és egész nap édességeket zabál.
A depresszió egy anyagcserezavar/elakadás az agy biokémiájában. Igen, okozhatja rossz gyerekkor, hajlam, gyász, stb, de teljesen rendezett élet mellett is kialakulhat.
Rengeteg híres ember, filmsztár, ünnepelt művész, gazdag ember, stb. is simán depressziós...
Lsd. Robin Williams, vagy a többi...
Az a baj ezzel kérdező, hogy akit fizikailag bántalmaztak és/vagy éheztettek, arról lehet látleletet venni. Akinek viszont megvan - látszólag - mindene, arról nem rí le, ha a szülei érzelmileg zsarolták/elhanyagolták vagy parentifikálták, esetleg ő volt a családban a feketebárány. Ezek a dolgok fű alatt, a 4 fal között zajlanak. Aztán csak gyűlnek-gyűlnek a feszültségek, és egyszer robban a bomba. Pl. depresszió formájában.
És ezért fogadja el nehezen (nehezebben) a külvilág.
Kérdező, az is bántalmazás, ha - így vagy úgy -, de egy negatív környezetben tartottak. (Nyilván annak is megvolt az oka, hogy nem tudtak a cirkuszolós rokontól szabadulni) És az is bántalmazás, hogy nem védtek meg a csúfolódóktól.
(És nyilván nem kell/lehet mindent a szülők számlájára írni. Ők is cipelték a saját keresztjüket)
Tipikus magyar mentalitás. Ha véletlenül ki mered fejezni, hogy valami lelki problémád van, együttérzés helyett rögtön versenyt csinálnak belőle, és jól lehurrognak, hogy bezzeg nekik még rosszabb, szóval pofabe... 🙄
A depressziónak (de lényegében egyik mentális betegségnek sem) feltétele a rossz anyagi helyzet - sőt!
Erről mindig egy iskolapszichológus ismerősöm története jut eszembe, aki egy bp-i igen jónevű gimnáziumban dolgozott. A tanárok vették észre az egyik kislányon, hogy "fura". Rövid kivizsgálás után kiderült, hogy a lány egyébként szkizofrén, és hangokat hall, hallucinál. Az egyébként jól menő, anyagilag felső tízezerbe tartozó szülőknek fel sem tűnt, pedig évek óta kialakult...
Szóval nem, nincs igaza. Nem az gyenge, akinek lelki problémája van, hanem az, aki ezt képtelen elfogadni, és túl gyenge ahhoz, hogy megnyíljon érzelmileg és együttérezzen. Haragudni, dünnyögni, vádaskodni sokkal egyszerűbb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!