Mentális zavarral élők, ti mennyire magányosodtatok el?

Csak az anyám ért meg engem, de ő sem mindig. Nincsenek barátaim, se barátnőm, de már úgy vagyok vele, hogy nem érdekel. Amúgy van két macskám, meg még fogok tartani halakat és kutyám is lesz még.

Én depresszióra hajlamos, kényszer gondolatoktól szenvedő, időnként hallucináló 32 éves férfi vagyok. Szedek gyógyszert a problémáimra, de gyakran vagyok rosszul mentálisan. Amúgy aberrált gondolataim is vannak néha, főleg pedofil gondolatok kis lányokkal kapcsolatban, de ennek meg az oka az, hogy sosem volt csajom, akivel megtapasztalhattam volna a kölcsönös szerelmet meg a szexet, egy rövid ideig voltam csak együtt egy 40 feletti nővel, viszont vele nem volt szerelem, csak szex volt és ennyi. Én azokat a nőket hibáztatom a pedofil képzelgéseim miatt, akik iskolában gúnyt űztek belőlem és akik mindig elutasítóak voltak velem szemben és levegőnek néztek engem. Az jó, hogy, ha vannak állataink, az állatok nem okoznak csalódást.

A férjemmel vagyok el, más emberek nem nagyon vannak az életemben.