Ha valaki öngyilkossági kísérlet miatt kórházba kerül, mit csinálnak vele?

Nos, én sajnos pontosan így jártam.

Túladagoltam magam nyugtatókkal, ám rámtaláltak. Mivel már eszméletlen voltam, nem emlékszem arra - később mesélték el -, hogy először gyorsan bevittek a helyi kórházba gyomormosásra, majd kisvártatva átszállítottak egy másik városban lévő elmegyógyintézetbe. Csak másnap délután tértem magamhoz, de akkor még teljesen készen voltam, azt sem tudtam, hol vagyok, csak harmadik nap tisztultam ki teljesen. Egy hetet töltöttem bent összesen. Sokat segítettek az ápolók, a fődoki is egy nagyon helyes, rendes fiatal korombeli nő volt, egyáltalán semmilyen rossz bánásmódban, elítélésben nem volt részem. Kaptam gyógyszereket, rendes kaját, felvehettem a "kinti" ruháimat, a kórház területén belül nappal mindig oda mentem, ahova csak akartam. A betegtársaim is nagyon rendesek voltak, és sokat segítettek abban, hogy helyrebillenjek. Talán a negyedik vagy ötödik napon be kellett mennem egy orvosokból és ápolókból álló "tanácshoz", ahol biztosítottam őket, hogy nem szándékosan próbáltam végezni magammal (csak az alkoholos befolyásoltság és pillanatnyi elborultság kellett hozzá), és megígértem, hogy nem kísérlem meg többé.

Miután kiengedtek, még sokáig szedtem gyógyszert és jártam pszichológushoz, de saját szakállamra abbahagytam ezeket. Bár ma is szinte ugyanolyan szar minden, mint akkor volt, de azóta nem jutott eszembe az öngyilkosság.

"Ez akarattal szerzett betegség."

Ilyen hülyeséget mondani...

"magához sem tért, de már elküldték"

Szóval nem volt magánál, és azt mondták neki, hogy menjen haza. Jó. És erre ő nem ment, hiszen nem is volt magánál. Ott maradt.

Akkor miről beszélsz?